Windows 8-frissítés eltüntette a GRUB-ot

Amikor felraktuk a Windows 8 mellé az Ubuntut, az Ubuntuval együtt a GRUB is települt, és a számítógép bekapcsolásakor ki lehetett választani, hogy az Ubuntut indítsuk-e el vagy a Windowst:

Lila GRUB

Aztán egyszer a Windows frissítéseket telepített, és ahogy újraindítottuk a gépet, nem a GRUB jött be, hanem automatikusan elkezdett betölteni a Windows.

Annyi történt, hogy a Windows 8 a GRUB elé sorolta a saját betöltéskezelőjét az indítási lehetőségek elsőbbségi listájában.

shiftes újraindításA GRUB elsőbbségét az UEFI-beállításokban fogjuk visszaállítani. Ehhez úgy kell újraindítani a számítógépet, hogy a Shift billentyűt lenyomva tartjuk, amikor az Újraindításra kattintunk.

Speciális rendszerindítási lehetőségek

Az UEFI-beállításokba a Hibaelhárítás > Speciális lehetőségek > Az UEFI-vezérlőprogram beállításai csempéken keresztül lehet bejutni.

Legyünk benne nagyon óvatosak! Semmit se módosítsunk, amiről még nem tudunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez a gép, amelyik itt van most előttem, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, kilépni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Az UEFI-beállításokban keressük meg a Boot Device Priority listát, és vigyük benne az Ubuntut a lista tetejére. Ha több Ubuntu-bejegyzés is van a listában, akkor a feljebb levőt vigyük legfelülre.

F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ubuntu 14.04 telepítése Windows 8/8.1 mellé

Aktualizálva a 14.04.1-es frissített iso-hoz

Itt arról írok, hogy hogy lehet az Ubuntut telepíteni 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) mellé UEFI-módban induló számítógépre, GPT-s merevlemezre.

De mielőtt még nekifognánk telepíteni, előbb érdemes kipróbálni telepítés nélkül.

Windows 8 előtti, BIOS-os számítógépre ne úgy telepítsük az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című korábbi bejegyzésemben írtam.

Az Ubuntu (vagy bármely más Linux-disztribúció) régebbi kiadásaival UEFI-s Samsung laptopokon ne kísérletezgessünk, mert olyan rendszerindítása hibába is belefuthatunk, amelynek a megszüntetéséhez nemcsak az akkumulátort kell kivenni a gépből, hanem az alaplapi gombelemet is. Az ezelőtti hosszan támogatott kiadásnak, az Ubuntu 12.04-nek a 2013. augusztus 23-i, 12.04.3-as frissítésében már javították a hibát, de az eredeti, 2012. áprilisi kiadásban még benne van.

Táblagépre ne telepítsük az Ubuntut, hacsak nem találunk valamilyen megoldást arra, hogy a táblagép bekapcsolásakor érintőképernyős felületen is tudjunk választani az indítási lehetőségek közül. De kipróbálni, legalábbis olyanon, amelyen 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) van, kipróbálhatjuk, ha tudunk hozzá billentyűzetet csatlakoztatni.

Tartalom

  1. Rendszer- és lemezinformáció
  2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása
  3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása
  4. Lemezhely felszabadítása
  5. Shiftes újraindítás
  6. Fekete GRUB
  7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra
  8. Az Ubuntu telepítése
  9. Lila GRUB
  10. Az Ubuntu eltávolítása

1. Rendszer- és lemezinformáció

A Rendszerinformáció Rendszerinformációból azt is megnézhetjük, hogy hány bites a Windows, és azt is, hogy hogy indul a számítógép. A Windows-billentyű + R billentyűkombinációval előhozható Futtatás Futtatásba gépeljük be, hogy msinfo32, és vagy nyomjuk le az Entert, vagy kattintsunk az OK-ra:

msinfo32

Hogy indul a számítógép?

Azt, hogy hogy indul a számítógép, a BIOS-módból olvashatjuk ki. Ha az van írva a BIOS-módhoz, hogy UEFI, akkor UEFI-módban indul a gép, ha az, hogy Örökölt, akkor hagyományos BIOS-módban. Az előre telepített Windows 8-cal forgalmazott számítógépek (laptopok és táblagépek egyaránt) mind UEFI-módban indulnak.

„Örökölt” módban csak akkor indul a Windows 8, ha utólag lett telepítve olyan számítógépre, amelyen eredetileg más operációs rendszer volt (vagy nem volt rajta operációs rendszer). Az ilyen, hagyományos BIOS-módban induló számítógépekre nem úgy kell telepíteni az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című bejegyzésben olvasható (de a nem UEFI-módban induló Windows 8-ban is ki kell előbb kapcsolni a gyors rendszerindítást).

Hány bites a Windows?

Azt, hogy hány bites a Windows, a Rendszer típusából olvashatjuk ki. Ha az van írva a Rendszer típusához, hogy „x64-based PC”, akkor 64 bites, ha az, hogy „x86-based PC”, akkor 32 bites.

Ugyanezt a Vezérlőpult Vezérlőpult Rendszer Rendszer panelében is megnézhetjük, ráadásul ott rendesen úgy van kiírva, hogy „64 bites operációs rendszer”, illetve „32 bites operációs rendszer”. (A Rendszer panelbe leggyorsabban a Windows-billentyű + X billentyűkombinációval előhozható haladó felhasználói menüből lehet bejutni.)

Olyan számítógépre, amelyen UEFI-módban induló, 64 bites Windows van, az Ubuntut is lehet telepíteni UEFI-módban (mármint az Ubuntu 64 bites változatát). Mosoly

Olyan táblagépen viszont, amelyen UEFI-módban induló, 32 bites Windows van, csak úgy tudna elindulni az Ubuntu, ha a rendes számítógépekhez hasonlóan az ilyen gépeken is át lehetne kapcsolni az UEFI-beállításokban a rendszerindítás módját UEFI-ről CSM-re (az UEFI-beállításokban így nevezik a hagyományos BIOS-módot), de nem lehet. Sajnos

Milyen a partíciós tábla?

A Windows 8-cal forgalmazott számítógépek merevlemezén már nem hagyományos, MBR-es partíciós tábla van, hanem GPT. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a Lemezkezelés Lemezkezelés konzolban jobb gombbal rákattintunk a Lemez 0-ra, majd ballal a Tulajdonságokra, és a Tulajdonságok ablak Kötetek fülében megnézzük, hogy mi van írva a Partíció stílusához.

GPT-s lemezen már nemcsak 4 elsődleges partíció lehet, lehet akár 128 is.

BIOS-os gépen, MBR-es merevlemezre nem úgy kell telepíteni az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című bejegyzésben írtam (de BIOS-os gépen is ki kell kapcsolni a gyors rendszerindítást, ha Windows 8 van rajta).

[Tartalom]

2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása

A Windows 8 azért tölt be olyan gyorsan, mert alapból be van kapcsolva benne a gyors rendszerindítás. Ez, ha csak egy operációs rendszer van a gépen, hasznos lehet, de ha több is van rajta, akkor adatvesztést okozhat. Most épp egy második operációs rendszert készülünk telepíteni, ezért kapcsoljuk ki!

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk a Főkapcsoló lehetőségeit. Kattintsunk „A jelenleg el nem érhető beállítások módosításá”-ra, és vegyük ki a pipát a „Gyors rendszerindítás bekapcsolása” előtti kis négyzetből.

[Tartalom]

3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása

Töltsük le az Ubuntu 14.04.1-nek a 64 bites változatát valamilyen BitTorrent-kliens, pl. a µTorrent segítségével. (Azért a 64 biteset, mert csak az tud UEFI-módban elindulni). A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

WinMD5Free

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszeget a kiadáshoz tartozó MD5SUMS fájlból lehet kimásolni:

119cb63b48c9a18f31f417f09655efbd   ubuntu-14.04.1-desktop-amd64.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor elkészíthetjük a live usb-t, vagy kiírhatjuk az iso-t dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer).

A live usb egy úgy módosított pendrive, amelyről el lehet indítani a lemezképből kibontott hordozható operációs rendszert. Live usb-t többféle programmal is lehet készíteni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Linux Live USB Creator (röviden LiLi).

Dvd-re íráshoz használhatjuk a Windows Lemezképírót vagy bármilyen cd/dvd-írót (pl. a CDBurnerXP-t):

Windows lemezképíró

[Tartalom]

4. Lemezhely felszabadítása

Az Ubuntut külön partícióra, a Windowstól elkülönülő, másképp formázott saját lemezrészre fogjuk telepíteni. Mivel a Windows a teljes merevlemezt elfoglalja, előbb valamennyi helyet fel kell rajta szabadítani.

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk benne a Lemezkezelést.

A Lemezkezelésben nem szabad hibázni! Elég egy rossz mozdulat, és elveszthetjük a lemezen levő összes iratunkat, fényképünket, filmünket, zenénket.

A több részre particionált merevlemezen betűjeles és betűjel nélküli partíciók is vannak. A betűjel nélküliekhez ne nyúljunk!

Az alábbi lemezen eredetileg csak egy betűjeles partíció volt, a C:. Az F:-et a számítógép gazdája hozta létre úgy, hogy a C:-t kettéosztotta. A lemezkezelő nem engedi a C:-t összébb zsugorítani a kettéosztás előtti, eredeti méretének a felénél, ezért már csak az F:-ből tudunk lemezterületet elvenni. (Ha a lemez még az eredeti állapotában lenne, akkor a C:-ből vennénk el.)

Betűjeles és betűjel nélküli partíciók

Jobb gombbal kattinsunk az F:-re, és bal gombbal válasszuk a kötet zsugorítását:

Kötet zsugorítása

Döntsük el, hogy mennyi helyet akarunk adni az Ubuntunak. Ha nem akarjuk az Ubuntu partícióját fényképekkel, filmekkel telepakolni, és nagy helyigényű játékokat sem akarunk rá telepíteni, akkor akár 20 GB is elég lehet neki.

A felszabadítandó lemezterület méretét megabájtban kell megadni. A gigabájt és a megabájt között (pontosabban a GiB és MiB között, de ezzel itt most ne foglalkozzunk) 1024 a váltószám, így például 80 GB esetén 80 ⋅ 1024 = 81 920-at írjunk be (de szóköz nélkül):

Felszabadítandó lemezterület

Kattintsunk a Zsugorításra, várjuk meg, míg befejeződik, majd zárjuk be a Lemezkezelést:

80 GB-nyi felszabadított lemezterület

[Tartalom]

5. Shiftes újraindítás

shiftes újraindításAhhoz, ugye, hogy az Ubuntut pendrive-ról vagy dvd-ről indíthassuk, benne kell hagyni a pendrive-ot vagy dvd-t a számítógépben, és újra kell indítani a gépet.

De ha egyszerűen csak újraindítjuk a gépet, akkor ismét a Windows jön be, nem tudjuk az Ubuntut kipróbálni. Ahhoz, hogy ki lehessen választani, hogy miről induljon a számítógép, úgy kell az újraindításra kattintani, hogy közben a Shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Az újraindítás után választható speciális rendszerindítási lehetőségek közül válasszuk az Eszköz használatát:

Válasszon egy lehetőséget

Nézzük meg, hogy ki lehet-e választani azt az eszközt, amiről az Ubuntut indítani akarjuk. A dvd ott lesz az eszközök között (persze csak akkor, ha benne hagytuk a gépben), de a pendrive-ot lehet, hogy előbb engedélyezni kell az UEFI-beállításokban:

Eszköz használata

Ha látszik az eszköz, akkor indítsuk el róla az Ubuntut. Ha nem látszik, akkor egérrel vagy a Backspace billentyűvel menjünk vissza az előző képernyőre, és válasszuk a Hibaelhárítást. A Hibaelhárításon belül válasszuk a Speciális lehetőségeket, azon belül pedig az UEFI-vezérlőprogram beállításait, és indítsuk újra a gépet.

Az UEFI-beállításokban fő az óvatosság! Semmit se állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez, amelyik előtt itt ülök, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, visszatérni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Azt, hogy a számítógép már a bekapcsoláskor is érzékelje a pendrive-ot, úgy lehet elérni, hogy az UEFI-beállításokban kikapcsoljuk a Fast BIOS Mode-ot (más néven Fast Boot-ot vagy Quick Boot-ot). (Ez az opció azon a gépen, amelyik előtt most ülök, az Advanced fül alatt található.) F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ahogy eljutunk a bejelentkező-képernyőig, shiftes újraindítással menjünk bele ismét az Eszköz használatába, és ha szerencsénk van, akkor most már ki fogjuk tudni választani a pendrive-ot.

Ha még mindig nincs ott az eszközök között, akkor menjünk bele ismét az UEFI-beállításokba, és a Boot Device Priority listában vigyük a pendrive-ot a lista tetejére. F10-zel mentsük a beállításokat, és indítsuk újra a gépet.

Ha a gyors rendszerindítás már ki van kapcsolva, akkor nemcsak shiftes újraindítással lehet belemenni az UEFI-beállításokba, hanem úgy is, hogy bekapcsoláskor a megfelelő pillanatban lenyomjuk a megfelelő billentyűt. Ez gyártótól függően más és más lehet. Ezen a Samsung laptopon, amelyik most itt van előttem, az F2-vel lehet az UEFI-beállításokba belemenni. Azt, hogy melyik pillanatban kell az F2-t lenyomni, nehéz megmondani, ezért én úgy szoktam, hogy addig nyomkodom, amíg a beállítófelület be nem jön.

[Tartalom]

6. Fekete GRUB

UEFI-s gépen nem kezd el egyből betölteni az Ubuntu, előbb a GRUB jön be a választható indítási lehetőségekkel:

GRUB fekete háttérrel

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő, le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

Ha a telepítés előtt, alatt vagy után mást is akarunk csinálni a gépen, akkor válasszuk azt, hogy „Try Ubuntu without installing”, ha csak telepíteni akarjuk az Ubuntut, akkor pedig azt, hogy „Install Ubuntu”.

Ha azt választjuk, hogy „Try Ubuntu without installing”, akkor az Ubuntu 14.04 telepítése „Install Ubuntu 14.04 LTS” ikonra kattintva indíthatjuk majd el az Ubuntu telepítőjét.

[Tartalom]

7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra

Az Ubuntu angolul jön be, amerikai billentyűzetkiosztással. A nyelvet majd csak a telepítőben fogjuk magyarra váltani, de a billentyűzetkiosztást már most állítsuk át magyarra. Kattintsunk a képernyő jobb felső részén levő [En] billentyűzetkiosztás-jelzőre, és válasszuk a „Text Entry Settings”-et:

Text Entry Settings

A Text Entry ablakban kattintsunk a [+] hozzáadás gombra, keressünk rá a „Hungarian”-re, és kattintsunk az Add gombra:

Billentyűzetkiosztás hozzáadása

A fölfelé mutató [^] nyílhegyre kattintva vigyük a magyar billentyűzetkiosztást az amerikai fölé:

Billentyűzetkiosztás feljebb mozgatása

Zárjuk be a Text Entry ablakot, és a billentyűzetkiosztás-jelzőre kattintva váltsuk át a billentyűzetkiosztást magyarra:

Váltás magyar billentyűzetkiosztásra

Vezeték nélküli hálózatra a hálózatválasztó hálózatválasztóval lehet rácsatlakozni.

[Tartalom]

8. Az Ubuntu telepítése

Az Ubuntu 14.04 telepítése Ubuntu-telepítő üdvözlőablakában váltsuk át a nyelvet magyarra:

Üdvözöljük

„A(z) Ubuntu telepítésének előkészítése” ablakban tegyünk pipát az elé is, hogy „Frissítések letöltése a telepítés közben”, és az elé is, hogy „Harmadik féltől származó szoftverek telepítése”:

Az Ubuntu telepítésének előkészítése

A „Telepítés típusa” ablakban NE az első lehetőséget válasszuk, mert akkor a telepítő legyalul mindent a merevlemezről! Búcsút mondhatunk a Windowsnak, a gépen levő összes iratunknak, fényképünknek, filmünknek, zenénknek, Jaj! mindennek. Arra kattintsunk, hogy Valami más. mosoly

Valami más

A particionálóban jelöljük ki a Windows lemezkezelőjében felszabadított (a példánkban 80 GB-os) szabad területet, és kattintsuk a hozzáadásra:

Particionáló

Először egy kisebb partíciót hozzunk létre cserehely céljára. A cserehely (más néven swap) annyi GB-os legyen, amennyi RAM a gépben van (de 4 GB általában elég szokott lenni):

Cserehely létrehozása

A partíció típusa maradjon elsődleges. GPT-s lemezen akár 128 elsődleges partíció is lehet.

Jelöljük ki a megmaradt szabad területet, és kattintsunk megint a hozzáadásra:

Hozzáadás

A maradék lemezterületen hozzunk létre egy linuxos partíciót ext4-es fájlrendszerrel, és csatoljuk a gyökérnek nevezett / csatolási ponthoz:

Ext4-es naplózó fájlrendszer létrehozása

Sokan helyesebbnek tartják egy helyett két linuxos partíciót létrehozni úgy, hogy az egyiket a gyökérhez csatolják, azon lesz az operációs rendszer, a másikat pedig a /home-hoz, azon lesznek a felhasználói fájlok. Ennek előnye, hogy ha az Ubuntut újabb kiadásra frissítjük, elég csak a gyökérpartíciót újraformázni, a felhasználói adatok megmaradnak a /home-on. Hátránya, hogy a felhasználói beállítások is megmaradnak, amelyek sokszor nem kompatibilisek az Ubuntu új kiadásával, és mindenféle bosszúságot okozhatnak. Ezért én inkább úgy szoktam telepíteni az újabb kiadást, hogy a felhasználói fájlokat kimentem egy hordozható merevlemezre, és a teljes Ubuntu-partíciót újraformázom. Ki-ki döntse el, hogy neki hogy jobb.

Ügyeljünk arra, hogy az újonnan létrehozott ext4-es partíció meg legyen jelölve formázásra. Az efi-partíció és az ntfs-partíciók viszont ne legyenek megjelölve! Ha minden rendben van, kattintsunk a „Telepítés most”-ra:

Telepítés most

A Billentyűzetkiosztás ablakban állítsuk a billentyűzetkiosztást magyarra.

A „Kicsoda Ön?” ablakban Az Ön neve mezőbe a teljes nevet szokás beírni (vezetéknév + utónév), a felhasználónév viszont csak egy szóból állhat (vagyis nem lehet benne szóköz), és nem lehet benne sem nagybetű, sem ékezetes betű.

Felhasználófiók létrehozása

Ha DVD-ről telepítettük az Ubuntut, akkor újraindításkor várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, majd vegyük ki a dvd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert. Ha pendrive-nál is kiírja, akkor csak húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

9. Lila GRUB

Újraindítás után ismét bejön a GRUB (a Grand Unified Bootloader, azaz nagy egyesített rendszertöltő), de most már a számítógép merevlemezéről. A GRUB-ban választhatunk a számítógépen levő operációs rendszerek közül, vagy a „System setup”-ot választva az UEFI-beállításokba is belemehetünk:

Lila GRUB

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő. Le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

[Tartalom]

10. Az Ubuntu eltávolítása

UEFI-s gépről úgy lehet teljesen eltávolítani egy operációs rendszert, hogy:

  1. A firmware-ből töröljük a rá vonatkozó bejegyzéseket.
  2. Az EFI-partícióról töröljük a mappáját.
  3. Újrahasznosítjuk a partícióit.

(UEFI-s gépen nem kell az MBR-rel foglalkozni.)

Az első kettőt Ubuntuban is meg tudjuk csinálni Terminál Terminálból futtatható, parancssoros programokkal.

1. Az Ubuntu-bejegyzések törlése

A Terminál Terminál indításához kattintsunk a Dash ikon Dash ikonra (vagy bökjünk rá a Windows-billentyű billentyűre), és kezdjük el gépelni, hogy terminál:

Terminál indítása

Kattintsunk a találatra, vagy nyomjuk le az Entert.

Az efibootmgr parancs begépelésével listáztassuk a firmware-be bejegyzett rendszerindítási lehetőségeket. Ahhoz, hogy a program meg is tegye, amit kérünk tőle, a parancs elé oda kell gépelnünk, hogy sudo (és persze a sor végén le kell nyomnunk az Entert):

sudo efibootmgr

A sudo rendszergazdajogot ad, de kéri hozzá a jelszavunkat. Gépeljük be. Nem fog látszani, de ez így van jól.

ariszlo@laptop:~$ sudo efibootmgr
BootCurrent: 0001
Timeout: 0 seconds
BootOrder: 0001,0006,000A,000B,000C,0000
Boot0000* Windows Boot Manager
Boot0001* ubuntu
Boot0006* Windows Boot Manager
Boot000A* UEFI: IP4 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000B* UEFI: IP6 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000C* ubuntu
ariszlo@laptop:~$

Ezen a gépen két külön hexadecimális sorszámú indítóbejegyzés is tartozik az Ubuntuhoz, a 0001 (röviden 1) és a 000C (röviden C).

Bejegyzést eltávolítani az alább séma szerint lehet úgy, hogy az X helyébe a bejegyzés sorszámát írjuk be:

sudo efibootmgr -b X -B

Az első -b kisbetűvel legyen, a második -B pedig nagybetűvel.

Ügyeljünk a pontosságra, mert elég csak egy billentyűt eltéveszteni, ahhoz, hogy nagyon megbánjuk, amit csináltunk!

Az X helyébe beírandó hexadecimális számokat ne az alábbi példákból másoljuk ki, hanem abból, amit az efibootmgr a saját gépünkön kiír.

Az 0001-es azonosítójú Ubuntu-bejegyzést az alábbi paranccsal lehet eltávolítani:

sudo efibootmgr -b 1 -B

A 000C-set pedig ezzel:

sudo efibootmgr -b C -B

Aki többet szeretne tudni az efibootmgr-ről, az az alábbi parancs begépelésével elolvashatja a hozzá tartozó parancssoros kézikönyvlapot (manual page-et, röviden man page-et):

man efibootmgr

A kézikönyvolvasóban a PageDown/PageUp billentyűkkel lehet előre-hátra lapozni, egy-egy sorral lejjebb vagy feljebb menni pedig a nyilakkal. Kilépni a Q billentyűvel lehet (q mint quit).

2. Az Ubuntu-mappa törlése

Az EFI-partíciót a /boot/efi mappába csatolja az Ubuntu. Ezen belül van a csupa nagybetűs EFI mappa, azon belül pedig a csupa kisbetűs ubuntu mappa.

Továbbra is a Terminál Terminálban maradva, a cd paranccsal menjünk bele a /boot/efi/EFI mappába:

cd /boot/efi/EFI

A /boot/efi/EFI mappában adjuk ki az ubuntu mappát eltávolító parancsot:

sudo rm -r ubuntu

Indítsuk újra a gépet. Most már nem a GRUB fog bejönni, hanem egyből a Windows kezd el betölteni.

3. Az Ubuntu-partíciók újrahasznosítása

Ha úgy akarjuk újrahasznosítani az Ubuntu partícióit, hogy egy másik Linux-disztribúciót telepítünk rájuk, akkor azt a másik Linux-disztribúcióval kell megoldani.

Ha nem akarunk másik operációs rendszert a Windows mellé, akkor a Windows Lemezkezelés Lemezkezelés programjában törölhetjük az Ubuntu partícióit, és a gazdátlanná vált lemezterületet visszaadhatjuk annak a partíciónak, amelyiktől elvettük.

A 4 GB-os cserehely

Azt, hogy melyikek az Ubuntu partíciói, a méretükből állapíthatjuk meg. Példánkban a cserehelynek 4 GB-ot adtunk, magának az Ubuntunak pedig a megmaradt 76 GB-ot.

Az Ubuntu dvd-n/live usb-n is rajta levő GPartedban a fájlrendszer típusából is látszik, hogy melyikek a linuxos partíciók (ext4, swap), és melyikek a windowsosak (ntfs).

Az Ubuntu partícióinak az eltávolítása után jobb gombbal kattintsunk arra a partícióra, amelyhez a lefoglalatlan lemezterületet hozzá akarjuk adni (példánkban az F:-re), és az előjövő menüben jobb gombbal kattintsunk a Kötet kirejesztésére:

Kötet kiterjesztése

[Tartalom]

Ubuntu 14.04 kipróbálása Windows 8-as számítógépen

Aktualizálva a 14.04.1-es frissített iso-hoz

Pontosabban olyan, UEFI-módban induló számítógépeken, amelyeken 64 bites Windows 8 van (a Windows 8.1-et is beleértve).

Windows 8 előtti, BIOS-os számítógépeken ne úgy próbáljuk ki az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 kipróbálása telepítés nélkül című korábbi bejegyzésemben írtam.

Az Ubuntu (vagy bármely más Linux-disztribúció) régebbi kiadásaival UEFI-s Samsung laptopokon ne kísérletezgessünk, mert olyan rendszerindítása hibába is belefuthatunk, amelynek a megszüntetéséhez nemcsak az akkumulátort kell kivenni a gépből, hanem az alaplapi gombelemet is. Az ezelőtti hosszan támogatott kiadásnak, az Ubuntu 12.04-nek a 2013. augusztus 23-i, 12.04.3-as frissítésében már javították a hibát, de az eredeti, 2012. áprilisi kiadásban még benne van.

A Windows 8-as táblagépek közül csak azokon lehet kipróbálni az Ubuntut, amelyeken 64 bites Windows van, és csak úgy, ha billentyűzetet is csatlakoztatunk hozzájuk. (Az Ubuntu tudja használni az értintőképernyőt, de az Ubuntut indító GRUB nem).

Tartalom

  1. Hogy indul a számítógép, és hány bites a Windows?
  2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása
  3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása
  4. Shiftes újraindítás
  5. A GRUB
  6. Bejött az Ubuntu
  7. Az Ubuntu kikapcsolása

1. Hogy indul a számítógép, és hány bites a Windows?

A Rendszerinformáció Rendszerinformációból mind a kettőt megtudhatjuk. Gépeljük be a Keresésbe, hogy msinfo32, és „koppintsunk” a találatra:

msinfo32

Hogy indul a számítógép?

Azt, hogy hogy indul a számítógép, a BIOS-módból olvashatjuk ki. Ha az van írva a BIOS-módhoz, hogy UEFI, akkor UEFI-módban indul a gép, ha az, hogy Örökölt, akkor hagyományos BIOS-módban. Az előre telepített Windows 8-cal forgalmazott számítógépek (laptopok és táblagépek egyaránt) mind UEFI-módban indulnak.

„Örökölt” módban csak akkor indul a Windows 8, ha utólag lett telepítve olyan számítógépre, amelyen eredetileg más operációs rendszer volt (vagy nem volt rajta operációs rendszer). Az ilyen, hagyományos BIOS-módban induló számítógépeken nem úgy kell az Ubuntut kipróbálni, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 kipróbálása telepítés nélkül című bejegyzésben olvasható (de a nem UEFI-módban induló Windows 8-ban is ki kell kapcsolni a gyors rendszerindítást).

Hány bites a Windows?

Azt, hogy hány bites a Windows, a Rendszer típusából olvashatjuk ki. Ha az van írva a Rendszer típusához, hogy „x64-based PC”, akkor 64 bites, ha az, hogy „x86-based PC”, akkor 32 bites.

Ugyanezt a Vezérlőpult Vezérlőpult Rendszer Rendszer panelében is megnézhetjük, ráadásul ott rendesen úgy van kiírva, hogy „64 bites operációs rendszer”, illetve „32 bites operációs rendszer”. (A Rendszer panelbe leggyorsabban a Windows-billentyű + X billentyűkombinációval előhozható haladó felhasználói menüből lehet bejutni.)

Olyan számítógépen, amelyen UEFI-módban induló, 64 bites Windows van, az Ubuntu is el tud indulni UEFI-módban (mármint az Ubuntu 64 bites változata). Mosoly

Olyan táblagépen viszont, amelyen UEFI-módban induló, 32 bites Windows van, csak úgy tudna elindulni az Ubuntu, ha a rendes számítógépekhez hasonlóan az ilyen gépeken is át lehetne kapcsolni az UEFI-beállításokban a rendszerindítás módját UEFI-ről CSM-re (az UEFI-beállításokban így nevezik a hagyományos BIOS-módot), de nem lehet. Sajnos

[Tartalom]

2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása

A Windows 8 azért tölt be olyan gyorsan, mert alapból be van kapcsolva benne a gyors rendszerindítás. Ez, ha csak egy operációs rendszer van a gépen, hasznos lehet, de ha több is van rajta, akkor adatvesztést okozhat. Most épp egy második operációs rendszert készülünk kipróbálni, ezért kapcsoljuk ki!

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk a Főkapcsoló lehetőségeit. Kattintsunk „A jelenleg el nem érhető beállítások módosításá”-ra, és vegyük ki a pipát a „Gyors rendszerindítás bekapcsolása” előtti kis négyzetből.

[Tartalom]

3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása

Töltsük le az Ubuntu 14.04.1-nek a 64 bites változatát valamilyen BitTorrent-kliens, pl. a µTorrent segítségével. (Azért a 64 biteset, mert csak az tud UEFI-módban elindulni). A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

WinMD5Free

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszeget a kiadáshoz tartozó MD5SUMS fájlból lehet kimásolni:

119cb63b48c9a18f31f417f09655efbd   ubuntu-14.04.1-desktop-amd64.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor elkészíthetjük a live usb-t, vagy kiírhatjuk az iso-t dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer).

A live usb egy úgy módosított pendrive, amelyről el lehet indítani a lemezképből kibontott hordozható operációs rendszert. Live usb-t többféle programmal is lehet készíteni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Linux Live USB Creator (röviden LiLi).

Dvd-re íráshoz használhatjuk a Windows Lemezképírót vagy bármilyen cd/dvd-írót (pl. a CDBurnerXP-t):

Windows lemezképíró

[Tartalom]

4. Shiftes újraindítás

shiftes újraindításAhhoz, ugye, hogy az Ubuntut pendrive-ról vagy dvd-ről indíthassuk, benne kell hagyni a pendrive-ot vagy dvd-t a számítógépben, és újra kell indítani a gépet.

De ha egyszerűen csak újraindítjuk a gépet, akkor ismét a Windows jön be, nem tudjuk az Ubuntut kipróbálni. Ahhoz, hogy ki lehessen választani, hogy miről induljon a számítógép, úgy kell az újraindításra kattintani, hogy közben a Shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Az újraindítás után választható speciális rendszerindítási lehetőségek közül válasszuk az Eszköz használatát:

Válasszon egy lehetőséget

Nézzük meg, hogy ki lehet-e választani azt az eszközt, amiről az Ubuntut indítani akarjuk. A dvd ott lesz az eszközök között (persze csak akkor, ha benne hagytuk a gépben), de a pendrive-ot lehet, hogy előbb engedélyezni kell az UEFI-beállításokban:

Eszköz használata

Ha látszik az eszköz, akkor indítsuk el róla az Ubuntut. Ha nem látszik, akkor egérrel vagy a Backspace billentyűvel menjünk vissza az előző képernyőre, és válasszuk a Hibaelhárítást. A Hibaelhárításon belül válasszuk a Speciális lehetőségeket, azon belül pedig az UEFI-vezérlőprogram beállításait, és indítsuk újra a gépet.

Az UEFI-beállításokban fő az óvatosság! Semmit se állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez, amelyik előtt itt ülök, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, visszatérni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Azt, hogy a számítógép már a bekapcsoláskor is érzékelje a pendrive-ot, úgy lehet elérni, hogy az UEFI-beállításokban kikapcsoljuk a Fast BIOS Mode-ot (más néven Fast Boot-ot vagy Quick Boot-ot). (Ez az opció azon a gépen, amelyik előtt most ülök, az Advanced fül alatt található.) F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ahogy eljutunk a bejelentkező-képernyőig, shiftes újraindítással menjünk bele ismét az Eszköz használatába, és ha szerencsénk van, akkor most már ki fogjuk tudni választani a pendrive-ot.

Ha még mindig nincs ott az eszközök között, akkor menjünk bele ismét az UEFI-beállításokba, és a Boot Device Priority listában vigyük a pendrive-ot a lista tetejére. F10-zel mentsük a beállításokat, és indítsuk újra a gépet.

Ha a gyors rendszerindítás már ki van kapcsolva, akkor nemcsak shiftes újraindítással lehet belemenni az UEFI-beállításokba, hanem úgy is, hogy bekapcsoláskor a megfelelő pillanatban lenyomjuk a megfelelő billentyűt. Ez gyártótól függően más és más lehet. Ezen a Samsung laptopon, amelyik most itt van előttem, az F2-vel lehet az UEFI-beállításokba belemenni. Azt, hogy melyik pillanatban kell az F2-t lenyomni, nehéz megmondani, ezért én úgy szoktam, hogy addig nyomkodom, amíg a beállítófelület be nem jön.

[Tartalom]

5. A GRUB

UEFI-s gépen nem kezd el egyből betölteni az Ubuntu, előbb a GRUB jön be a választható indítási lehetőségekkel:

GRUB fekete háttérrel

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő, le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

Egyelőre még nem akarjuk telepíteni az Ubuntut, ezért válasszuk azt, hogy „Try Ubuntu without installing”.

Bátrabbak akár szerkeszthetik is az indítási lehetőségeket. Aki nem ijed meg a gépeléstől, és kedvet is érez hozzá, már itt beállíthatja, hogy az Ubuntu magyar billentyűzetkiosztással jöjjön be, és egy nagyon kicsit tudjon magyarul is (rendesen csak a magyar nyelvi támogatás telepítése után fog). Aki nem akar ezzel most foglalkozni, ugorjon. Ráér ez később is, és akkor már egérrel is lehet.

Hagyjuk a „Try Ubuntu without installing” indítóbejegyzést kijelölve, és az E billentyűt lenyomva menjünk bele a szerkesztőbe:

Indítóbejegyzés szerkesztése

A billentyűzetkiosztást úgy lehet magyarra állítani, hogy a „splash” és a két kötőjel közé szóközzel elválasztva begépeljük, hogy console-setup/layoutcode=hu. A nyelv magyarra állításához pedig azt gépeljük be, hogy locale=hu. Mivel a billentyűzetkiosztás itt még amerikai angol, az egyenlőségjelet az ó-val, a kötőjelet az ü-vel, a / jelet a kötőjellel, az y-t pedig a z-vel kell begépelni:

linux   /casper/vmlinuz.efi   file=/cdrom/preseed/ubuntu.seed boot=casper quiet splash  locale=hu  console-setup/layoutcode=hu 

Ha kész vagyunk a szerkesztéssel, indítsuk el az Ubuntut az F10 billentyűvel vagy a Ctrl+X billentyűkombinációval.

[Tartalom]

6. Bejött az Ubuntu

Az Ubuntu így üdvözölne, ha már a dvd-n/pendrive-on is telepítve lenne a magyar nyelvi csomag (de nincs):

Bejött az Ubuntu

Ha még nem állítottuk át a billentyűzetkiosztást magyarra, kattintsunk a képernyő jobb felső részén levő [En] billentyűzetkiosztás-jelzőre, és válasszuk a „Text Entry Settings”-et:

Text Entry Settings

A Text Entry ablakban kattintsunk a [+] hozzáadás gombra, keressünk rá a „Hungarian”-re, és kattintsunk az Add gombra:

Billentyűzetkiosztás hozzáadása

A fölfelé mutató [^] nyílhegyre kattintva vigyük a magyar billentyűzetkiosztást az amerikai fölé:

Billentyűzetkiosztás feljebb mozgatása

Zárjuk be a Text Entry ablakot, és a billentyűzetkiosztás-jelzőre kattintva váltsuk át a billentyűzetkiosztást magyarra:

Váltás magyar billentyűzetkiosztásra

Vezeték nélküli hálózatra a hálózatválasztó hálózatválasztóval lehet rácsatlakozni.

Ha már csatlakoztunk a hálózatra, akkor akár azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen az Ubuntu magyarul. Ehhez telepítenünk kell a magyar nyelvi támogatást:

  1. Az Indítón kattintsunk a Rendszerbeállítások Rendszerbeállításokra.
  2. A Rendszerbeállításokban válasszuk a Nyelvi támogatás Language Supportot (Nyelvi támogatást). Elő fog ugrani egy olyan ablak, hogy „The language support is not installed completely / A nyelvi támogatás nincs teljesen telepítve”. Ez nem a magyarra vonatkozik, ezért arra kattintsunk, hogy „Remind Me Later / Emlékeztessen később” (különben időt fogunk veszteni a kínai nyelv telepítésével).
  3. A Nyelvi támogatásban kattintsunk arra, hogy „Install/Remove Languages  /  Nyelvek telepítése vagy eltávolítása”.
  4. Az „Installed Languages / Telepített nyelvek” listájában keressük meg a magyart (kezdjük el gépelni, hogy magyar vagy hungarian, attól függően, hogy átállítottuk-e a GRUB-ban az Ubuntut magyarra vagy nem). Ha meglett, tegyünk pipát a mellette levő kis négyzetbe.
  5. Kattintsunk az „Apply Changes / Változtatások alkalmazása” gombra.
  6. A „Language for menus and windows / Menük és ablakok nyelve” listában húzzuk a magyart a lista tetejére. (Ha már a GRUB-ban magyarra állítottuk a nyelvet, akkor ez a lépés kihagyható.)
  7. Kattintsunk az „Apply System-Wide / Alkalmazás rendszerszinten” gombra, majd zárjuk be a Nyelvi támogatás ablakot.

Ahhoz, hogy ne csak az újonnan indított programok legyenek magyarul, hanem az Ubuntu asztal is, ki kell jelentkezni és újra bejelentkezni. Kattintsunk a jobb felső sarokban levő fogaskerék fogaskerék ikonra, és a menüben válasszuk azt, hogy „Log Out”. Bejelentkezéskor felhasználónévnek azt kell beírni, hogy ubuntu (csupa kisbetűvel). Jelszó nincs, csak Entert kell nyomni.

Próbáljunk ki ezt-azt, de azért legyünk óvatosak! Az Ubuntu magától nem tesz kárt a Windowsban, de ha azt kérjük, hogy formázzon egy merevlemez-partíciót, akkor formázni fogja. És akkor búcsút mondhatunk a rajta levő iratainknak, fényképeinknek, filmjeinknek, mindennek!

[Tartalom]

7. Az Ubuntu kikapcsolása

Amikor már eleget ismerkedtünk az Ubuntuval, kattintsunk a jobb felső sarokban levő fogaskerék fogaskerék ikonra, és válasszuk a Leállítást (vagy ha nem állítottuk át a nyelvet magyarra, akkor a „Shut Down”-t). Ha dvd-ről indítottuk az Ubuntut, akkor várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, majd vegyük ki a dvd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert. Ha pendrive-nál is kiírja, akkor csak húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé

Hogy a lehető legkevesebb gond legyen vele, az Ubuntu telepítését a legutóbbi hosszan támogatott kiadáson, az Ubuntu 12.04-en mutatom be. A félénkebbek kedvéért azt is leírom, hogy hogy lehet ezt az egészet visszacsinálni.

Ez a leírás még a Windows 8 előtti, BIOS-os gépekhez készült.
A Windows 8-cal (vagy 8.1-gyel) forgalmazott UEFI-s gépekhez lásd:
Ubuntu 14.04 telepítése Windows 8/8.1 mellé

  1. A telepítő letöltése és kiírása
  2. Lemezhely felszabadítása
  3. Bootsorrend átállítása a BIOS-beállításokban
  4. Indítás cd-ről, pendrive-ról
  5. Biztonsági másolat készítése az MBR első 440 bájtjáról
  6. Telepítés
  7. GRUB
  8. Az Ubuntu eltávolítása és az MBR helyreállítása

1. A telepítő letöltése és kiírása

Töltsük le vagy a 64 bites ubuntu-12.04.5-desktop-amd64.iso-t, vagy a 32 bites ubuntu-12.04.5-desktop-i386.iso-t. A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

WinMD5Free

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszegek:

48b4edf237c489eebbfef208c2650d11   ubuntu-12.04.5-desktop-amd64.iso
09eb43dcfce2b7246bdd6e8108e755df   ubuntu-12.04.5-desktop-i386.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor a Windows lemezképíróval írjuk ki az iso-t cd-re vagy dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer):

Windows lemezképíró

A Windows lemezképíró helyett cd/dvd-írót is használhatunk (pl. a CDBurnerXP-t), de abban is a lemezkép (cd-kép/iso-képfájl) cd-re/dvd-re írását kell választani.

Ha olyan gépre akarjuk telepíteni az Ubuntut, amelynek nincs cd/dvd-meghajtója, akkor írjuk az iso-t pendrive-ra a Linux Live USB Creatorral (röviden LiLivel).

[Tartalom]

2. Lemezhely felszabadítása

Az Ubuntut külön partícióra, a Windowstól elkülönülő, másképp formázott saját lemezrészre fogjuk telepíteni. Mivel egy új gépen a Windows a teljes merevlemezt elfoglalja, előbb valamennyi helyet fel kell rajta szabadítani. Ezt még a Windows Lemezkezelőjével csináljuk, hogy ha netán elszúrnánk valamit, ne az Ubuntut hibáztassuk. A Lemezkezelőt többféleképp is el lehet indítani:

  1. Vezérlőpult A Vezérlőpultban válasszuk a Rendszer és biztonság Rendszer és biztonságot, és ott a Felügyeleti eszközök Felügyeleti eszközök alatt kattintsunk arra, hogy Partíciók létrehozása és formázása a merevlemezen.
  2. Startgömb A Start menü „Keresés programokban és fájlokban” mezőjébe írjuk be, hogy diskmgmt.msc, és kattintsunk a találatra.

A lemezkezelés nem játék. Ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy kellene, úgy tönkretvághatjuk a gépünket, hogy vihetjük mindjárt a szervízbe. És az elvesztett adatokat még ott sem biztos, hogy vissza tudják szerezni. Csak szólok.

A Windows 7 két partíciót szokott elfoglalni a merevlemezen: egy kisebb, rendszerpartíciónak nevezett 100 MB-os indítópartíciót és egy rendszertöltő partíciónak nevezett nagyobb, a lemezterület zömét kitevő rendszer- és adatpartíciót (ennek szokott lenni a betűjele a C:). E két partíció mellett még egy harmadik, helyreállítási partíció is lehet a lemezen:

Windows-partíciók

A 100 MB-os rendszerpartícióhoz ne nyúljunk! Hagyjuk úgy, ahogy van, mert anélkül nem indul a Windows. A helyreállítási partíciót is jobb érintetlenül hagyni, hogy szükség esetén visszaállíthassuk a gyári állapotot. Onnan vegyünk el helyet, ahol a legtöbb van: a fő partícióról, a C:-ről. Jobb gombbal kattinsunk a C:-re, és bal gombbal válasszuk a kötet zsugorítását:

Kötet zsugorítása

Döntsük el, hogy mennyi helyet akarunk adni az Ubuntunak. Ha nem akarjuk az Ubuntu partícióját fényképekkel, filmekkel telepakolni, és nagy helyigényű játékokat sem akarunk rá telepíteni, akkor akár 8 GB is elég lehet neki. A felszabadítandó lemezterület méretét megabájtban kell megadni. A gigabájt és a megabájt között (pontosabban a GiB és MiB között, de ezzel itt most nem törődünk) 1024 a váltószám, így például 80 GB esetén 80 ⋅ 1024 = 81 920-at írjunk be (de szóköz nélkül):

Felszabadítandó lemezterület

Kattintsunk a Zsugorításra, és várjuk meg, míg a Lemezkezelő átméretezi a C:-t a megadott méretre:

80 GB-nyi felszabadított lemezterület

[Tartalom]

3. Bootsorrend átállítása a BIOS-beállításokban

Ahhoz, hogy a számítógépet cd-ről vagy pendrive-ról indíthassuk, egyrészt ugye benne kell hagyni a cd-t, illetve pendrive-ot a gépben, másrészt be kell állítani, hogy a számítógép ne a merevlemezen kezdje el keresni az operációs rendszert, hanem a cd-n vagy a pendrive-on. Ehhez be kell lépnünk a BIOS-beállításokba.

A BIOS-beállításoknál is nagyon észnél kell lenni. Semmit ne állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

A BIOS-beállításokba még a Windows indulása előtt, mindjárt a számítógép bekapcsolása után lehet belépni a megfelelő billentyű vagy billentyűkombináció gyors lenyomásával. Ez számítógépgyártótól függően más és más. Keressünk rá! A keresőbe a számítógépünk típusát is írjuk be! Az én gépemen az F2-vel lehet belépni, de mivel nehéz eltalálni, hogy pontosan mikor kell lenyomni, úgy szoktam csinálni, hogy bekapcsolás után addig nyomogatom az F2-t, míg a BIOS-beállító be nem jön.

A BIOS-beállításokban még nem működik az egér, mozogni a nyilakkal lehet. A billentyűzet sincs még magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve. Sőt, a nyelv sincs magyarra állítva, minden angolul van.

Menjünk oda, ahol át lehet állítani a bootsorrendet (boot order, boot priority), és mozgassuk legfelülre azt az eszközt (cd-t vagy pendrive-ot), amelyikről az Ubuntu-telepítőt indítani akarjuk. Mentsük a változtatásokat, és lépjünk ki a BIOS-beállításokból.

Ahogy átállítottuk a bootsorrendet az Ubuntu telepítése előtt, ugyanúgy vissza is állíthatjuk utána.

[Tartalom]

4. Indítás cd-ről, pendrive-ról

Ha a cd-t vagy a pendrive-ot benne hagytuk a gépben, és a bootsorrendet is átállítottuk, akkor a számítógép a cd-ről, illetve pendrive-ról fogja az operációs rendszert betölteni. Ahogy a betöltés eljut idáig↓, válasszuk az Ubuntu kipróbálását, hogy a telepítés előtt még biztonsági másolatot készíthessünk az MBR-ről:

Az Ubuntu kipróbálása

[Tartalom]

5. Biztonsági másolat készítése az MBR első 440 bájtjáról

Ennek akkor vehetjük hasznát, ha az Ubuntu telepítése után meggondoljuk magunkat, hogy mégsem kell Ubuntu a gépünkre, de még akkor sincs rá feltétlenül szükség, mert a syslinux program mbr.bin képfájlja is megteszi helyette.

Amíg csak Windows van a gépen, addig a merevlemez legelső szektorának, a Master Boot Recordnak az első 440 bájtjába van beleírva az az információ, hogy a számítógép honnan kezdje el a Windows betöltését. Az Ubuntu ezt a 440 bájtot át fogja írni arra, hogy merre van az Ubuntut és a Windowst is indítani tudó operációsrendszer-választó, a GRUB.

Amíg van Ubuntu a gépen, addig a GRUB-bal a Windowst és az Ubuntut is el tudjuk indítani, de ha letöröljük az Ubuntut, azzal letöröljük a GRUB-ot is. A számítógép azonban továbbra is a GRUB-ot fogja keresni, mert az MBR első 440 bájtjából azt olvassa ki, hogy ezt kell tennie. Ha a GRUB-ot nem találja, nem keres tovább, kiírja, hogy nincs operációs rendszer.

Hogy az Ubuntu eltávolítása után se legyünk gondban, biztonsági másolatot készítünk az MBR első 440 bájtjáról. Ez haladó szintű feladat, mert nemcsak kattintani kell benne, de ez ne riasszon el senkit se az Ubuntutól, mert az ilyen feladatok a Windowsban is haladó szintűek.

Az Ubuntuban kattintsunk a Dash-ikonra, gépeljük be, hogy terminál, és vagy kattintsunk a találatok közt a Terminálra, vagy egyszerűen csak nyomjuk le az Entert:

Terminál indítása

Másoljuk be az alábbi sort a Terminálba, és nyomjuk le az Entert:

sudo dd if=/dev/sda of=winmbr bs=440 count=1

(Csak akit érdekel: a sudo rendszergazdajogot kér, a dd bájtokat másol, az if-fel azt adjuk meg, hogy honnan, a /dev/sda az első merevlemez, az of-fal azt adjuk meg, hogy hová, a bs-sel azt, hogy 440 bájtot másoljon, a count-tal pedig azt, hogy ezt csak egyszer csinálja.)

Ha cd-ről fut az Ubuntu, dugjunk be egy pendrive-ot, és a fájlkezelővel másoljuk át a winmbr fájlt a saját mappából a pendrive-ra.

Ha pendrive-ról fut az Ubuntu, akkor maradjunk a Terminálban, és a következő paranccsal helyezzük át a winmbr fájlt a /cdrom mappába:

sudo mv winmbr /cdrom

A winmbr fájlt így akkor is lehet látni a pendrive-on, ha nem a pendrive-ról indítjuk a gépet.

[Tartalom]

6. Telepítés

Az Ubuntu telepítőjét az Indítóról is indíthatjuk szimpla kattintással, és az asztalról is dupla kattintással:

Ubuntu 12.04 telepítése

Az Ubuntu telepítésének előkészítése ablakban érdemes pipát tenni az elé is, hogy Frissítések letöltése a telepítés közben, és az elé is, hogy Harmadik féltől származó szoftverek telepítése:

Az Ubuntu telepítésének előkészítése

A Telepítés típusa ablakban ne az első lehetőséget válasszuk, hanem azt, hogy Valami más, mert különben a telepítő nemcsak az általunk felszabadított területet használja fel, hanem tovább zsugorítja a Windows lemezterületét:

Valami más

A lemezkezelőben állítsuk be, hogy a rendszerbetöltő a /dev/sda-ra települjön, majd jelöljük ki a szabad területet, és kattintsunk a Hozzáadásra:

Hozzáadás

Hozzunk létre egy új logikai partíciót cserehely céljára, ide fogja majd hibernáláskor menteni az Ubuntu a memória tartalmát. A cserehely mérete annyi GB legyen, amennyi RAM-ot használunk, de 4 GB-nál nem kell több:

Cserehely

Jelöljük ki ismét a már néhány GB-tal kisebb szabad területet, és kattintsunk megint a Hozzáadásra:

Hozzáadás

A maradék lemezterület egészéből hozzunk létre egy linuxos partíciót ext3-as fájlrendszerrel, és csatoljuk a gyökérnek nevezett / csatolási ponthoz:

Ext3-as naplózó fájlrendszer

Sokan helyesebbnek tartják egy helyett két linuxos partíciót létrehozni úgy, hogy az egyiket a gyökérhez csatolják, ezen lesz az operációs rendszer, a másikat pedig a /home-hoz, ezen lesznek a felhasználói fájlok. Ennek előnye, hogy ha az Ubuntut újabb kiadásra frissítjük, elég csak a gyökérpartíciót újraformázni, a felhasználói adatok megmaradnak a /home-on. Hátránya, hogy a felhasználói beállítások is megmaradnak, amelyek sokszor nem kompatibilisek az Ubuntu új kiadásával, és mindenféle bosszúságot okozhatnak. Ezért én inkább úgy szoktam telepíteni az újabb kiadást, hogy a felhasználói fájlokat kimentem egy hordozható merevlemezre, és a teljes Ubuntu-partíciót újraformázom. Ki-ki döntse el, hogy hogy jobb neki.

Ügyeljünk arra, hogy az újonnan létrehozott ext3-as partíció meg legyen jelölve formázásra. Az ntfs fájlrendszerű windowsos partíciók viszont ne legyenek megjelölve. Ha minden rendben van, kattintsunk a „Telepítés most”-ra:

Formázandó

A Kicsoda Ön? ablakban Az Ön neve mezőbe a teljes nevet szokás beírni (vezetéknév + utónév), a felhasználónév viszont csak egy szóból állhat (nem lehet benne szóköz), és nem lehet benne sem nagybetű, sem ékezetes betű.

Kicsoda Ön?

A telepítés végén indítsa újra a gépet:

Újraindítás most

Várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, vegyük ki a cd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert a folytatáshoz. Ha pendrive-ról telepítettük az Ubuntut, húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

7. GRUB

Újraindítás után bejön a GRUB (a Grand Unified Bootloader, azaz nagy egyesített rendszertöltő), amelyben ki lehet választani, hogy melyik operációs rendszert indítsuk. Egér ekkor még nincs, a nyilakkal lehet le-föl mozogni, és az Enterrel lehet a kiválaszott operációs rendszert elindítani.

A Windows 7-et ne a Windows Recovery Environmenttel (helyreállítási környezettel) indítsuk, hanem a Windows 7-tel.

GRUB

A GRUB indítólistáját át lehet szerkeszteni. Amit nem használunk, ki lehet belőle gyomlálni, és a sorrendet is meg lehet változtatni, de erről majd máskor.

[Tartalom]

8. Az Ubuntu eltávolítása és az MBR helyreállítása

Még mielőtt az Ubuntut eltávolítanánk, mentsük ki az Ubuntu partícióján levő adatainkat (dokumentumok, képek, zenék stb.) egy külső adathordozóra (pendrive-ra, hordozható merevlemezre, dvd-re). A Firefox könyvjelzőit a Könyvjelzők > Minden könyvjelző megjelenítése > Importálás és mentés menüből menthetjük vagy exportálhatjuk. A Google Chrome könyvjelzőit a ~/.config/google-chrome/Default/Bookmarks fájl tartalmazza.

Ha csak azért távolítjuk el az Ubuntut, hogy egy másik Linux-disztribúciót telepítsünk a helyére, akkor az MBR-rel nem kell foglalkoznunk, elég csak újraformáznunk az Ubuntu partícióját a telepítendő Linux-disztribúció particionálójával.

Ha csak Windowst akarunk használni, akkor indítsuk a gépet az Ubuntu-cd-ről (vagy az ubuntus pendrive-ról), és válasszuk az Ubuntu kipróbálását.

Amikor bejött az Ubuntu, kattintsunk a Dash-ikonra, gépeljük be, hogy gparted, és vagy kattintsunk a találatok közt a GPartedra, vagy egyszerűen csak nyomjuk le az Entert:

GParted indítása

Példánkban az Ubuntut (és az általa használt cserehelyet) a /dev/sda4 kiterjesztett partíció két logikai partíciójára telepítettük (a /dev/sda5-re és a /dev/sda6-ra). Ahhoz, hogy a kiterjesztett partíciót törölhessük, előbb a logikai partíciókat kell törölnünk.

GParted partíciószerkesztő

Törölni csak olyan partíciót lehet, amelyet a rendszer nem használ. Ha a cserehely (linux-swap) be van kapcsolva, előbb ki kell kapcsolni. Jobb gombbal kattintsunk a linux-swapra, és bal gombbal válasszuk a Swap kikapcsolását:

Swap kikapcsolása

Ezután törölhetjük a Linux-partíciót, a cserehelyet, és végül a kiterjesztett partíciót. Az így felszabadult lemezterületet majd a Windows lemezkezelőjével visszaadhatjuk a C:-nek.

Ne indítsuk még újra a gépet, mert még nem állítottuk helyre az MBR-t! Anélkül nem fog indulni a Windows.

Ha cd-ről telepítettük az Ubuntut, dugjuk be azt a pendrive-ot, amelyikre a winmbr képfájlt átmásoltuk. Nézzük meg, hogy a fájlkezelő milyen néven csatolta a pendrive-ot. Indítsuk el a Terminált, és írjuk be az alábbi két parancsot (mind a két sor végén nyomjuk le az Entert):

cd /media/PENDRIVE
sudo dd if=winmbr of=/dev/sda

A PENDRIVE változó helyébe azt a nevet írjuk, amilyen néven a fájlkezelő a pendrive-ot csatolta.

Ha pendrive-ról telepítettük az Ubuntut, és a winmbr fájlt áthelyeztük a /cdrom mappába, akkor ezeket a parancsokat írjuk be a Terminálba:

cd /cdrom
sudo dd if=winmbr of=/dev/sda

Ha nincs biztonsági mentésünk az MBR-ről, a syslinux program mbr.bin képfájlját is használhatjuk helyette:

sudo dd if=/usr/lib/syslinux/mbr.bin of=/dev/sda

[Tartalom]