Windows 8-frissítés eltüntette a GRUB-ot

Amikor felraktuk a Windows 8 mellé az Ubuntut, az Ubuntuval együtt a GRUB is települt, és a számítógép bekapcsolásakor ki lehetett választani, hogy az Ubuntut indítsuk-e el vagy a Windowst:

Lila GRUB

Aztán egyszer a Windows frissítéseket telepített, és ahogy újraindítottuk a gépet, nem a GRUB jött be, hanem automatikusan elkezdett betölteni a Windows.

Annyi történt, hogy a Windows 8 a GRUB elé sorolta a saját betöltéskezelőjét az indítási lehetőségek elsőbbségi listájában.

shiftes újraindításA GRUB elsőbbségét az UEFI-beállításokban fogjuk visszaállítani. Ehhez úgy kell újraindítani a számítógépet, hogy a Shift billentyűt lenyomva tartjuk, amikor az Újraindításra kattintunk.

Speciális rendszerindítási lehetőségek

Az UEFI-beállításokba a Hibaelhárítás > Speciális lehetőségek > Az UEFI-vezérlőprogram beállításai csempéken keresztül lehet bejutni.

Legyünk benne nagyon óvatosak! Semmit se módosítsunk, amiről még nem tudunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez a gép, amelyik itt van most előttem, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, kilépni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Az UEFI-beállításokban keressük meg a Boot Device Priority listát, és vigyük benne az Ubuntut a lista tetejére. Ha több Ubuntu-bejegyzés is van a listában, akkor a feljebb levőt vigyük legfelülre.

F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ubuntu 14.04 telepítése Windows 8/8.1 mellé

Itt arról írok, hogy hogy lehet az Ubuntut telepíteni 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) mellé UEFI-módban induló számítógépre, GPT-s merevlemezre.

De mielőtt még nekifognánk telepíteni, előbb érdemes kipróbálni telepítés nélkül.

Windows 8 előtti, BIOS-os számítógépre ne úgy telepítsük az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című korábbi bejegyzésemben írtam.

Az Ubuntu (vagy bármely más Linux-disztribúció) régebbi kiadásaival UEFI-s Samsung laptopokon ne kísérletezgessünk, mert olyan rendszerindítása hibába is belefuthatunk, amelynek a megszüntetéséhez nemcsak az akkumulátort kell kivenni a gépből, hanem az alaplapi gombelemet is. Az ezelőtti hosszan támogatott kiadásnak, az Ubuntu 12.04-nek a 2013. augusztus 23-i, 12.04.3-as frissítésében már javították a hibát, de az eredeti, 2012. áprilisi kiadásban még benne van.

Táblagépre ne telepítsük az Ubuntut, hacsak nem találunk valamilyen megoldást arra, hogy a táblagép bekapcsolásakor érintőképernyős felületen is tudjunk választani az indítási lehetőségek közül. De kipróbálni, legalábbis olyanon, amelyen 64 bites Windows 8 (vagy 8.1) van, kipróbálhatjuk, ha tudunk hozzá billentyűzetet csatlakoztatni.

Tartalom

  1. Rendszer- és lemezinformáció
  2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása
  3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása
  4. Lemezhely felszabadítása
  5. Shiftes újraindítás
  6. Fekete GRUB
  7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra
  8. Az Ubuntu telepítése
  9. Lila GRUB
  10. Az Ubuntu eltávolítása

1. Rendszer- és lemezinformáció

A Rendszerinformáció Rendszerinformációból azt is megnézhetjük, hogy hány bites a Windows, és azt is, hogy hogy indul a számítógép. A Windows-billentyű + R billentyűkombinációval előhozható Futtatás Futtatásba gépeljük be, hogy msinfo32, és vagy nyomjuk le az Entert, vagy kattintsunk az OK-ra:

msinfo32

Hogy indul a számítógép?

Azt, hogy hogy indul a számítógép, a BIOS-módból olvashatjuk ki. Ha az van írva a BIOS-módhoz, hogy UEFI, akkor UEFI-módban indul a gép, ha az, hogy Örökölt, akkor hagyományos BIOS-módban. Az előre telepített Windows 8-cal forgalmazott számítógépek (laptopok és táblagépek egyaránt) mind UEFI-módban indulnak.

„Örökölt” módban csak akkor indul a Windows 8, ha utólag lett telepítve olyan számítógépre, amelyen eredetileg vagy más operációs rendszer volt, vagy nem volt rajta operációs rendszer. Az ilyen, hagyományos BIOS-módban induló számítógépekre nem úgy kell telepíteni az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című bejegyzésben olvasható (de a nem UEFI-módban induló Windows 8-ban is ki kell előbb kapcsolni a gyors rendszerindítást).

Hány bites a Windows?

Azt, hogy hány bites a Windows, a Rendszer típusából olvashatjuk ki. Ha az van írva a Rendszer típusához, hogy „x64-based PC”, akkor 64 bites, ha az, hogy „x86-based PC”, akkor 32 bites.

Ugyanezt a Vezérlőpult Vezérlőpult Rendszer Rendszer panelében is megnézhetjük, ráadásul ott rendesen úgy van kiírva, hogy „64 bites operációs rendszer”, illetve „32 bites operációs rendszer”. (A Rendszer panelbe leggyorsabban a Windows-billentyű + X billentyűkombinációval előhozható haladó felhasználói menüből lehet bejutni.)

Olyan számítógépre, amelyen UEFI-módban induló, 64 bites Windows van, az Ubuntut is lehet telepíteni UEFI-módban (mármint az Ubuntu 64 bites változatát). Mosoly

Olyan táblagépen viszont, amelyen UEFI-módban induló, 32 bites Windows van, csak úgy tudna elindulni az Ubuntu, ha a rendes számítógépekhez hasonlóan az ilyen gépeken is át lehetne kapcsolni az UEFI-beállításokban a rendszerindítás módját UEFI-ről CSM-re (az UEFI-beállításokban így nevezik a hagyományos BIOS-módot), de nem lehet. Sajnos

Milyen a partíciós tábla?

A Windows 8-cal forgalmazott számítógépek merevlemezén már nem hagyományos, MBR-es partíciós tábla van, hanem GPT. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a Lemezkezelés Lemezkezelés konzolban jobb gombbal rákattintunk a Lemez 0-ra, majd ballal a Tulajdonságokra, és a Tulajdonságok ablak Kötetek fülében megnézzük, hogy mi van írva a Partíció stílusához.

GPT-s lemezen már nemcsak 4 elsődleges partíció lehet, lehet akár 128 is.

BIOS-os gépen, MBR-es merevlemezre nem úgy kell telepíteni az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 telepítése Windows 7 mellé című bejegyzésben írtam (de BIOS-os gépen is ki kell kapcsolni a gyors rendszerindítást, ha Windows 8 van rajta).

[Tartalom]

2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása

A Windows 8 azért tölt be olyan gyorsan, mert alapból be van kapcsolva benne a gyors rendszerindítás. Ez, ha csak egy operációs rendszer van a gépen, hasznos lehet, de ha több is van rajta, akkor adatvesztést okozhat. Most épp egy második operációs rendszert készülünk telepíteni, ezért kapcsoljuk ki!

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk a Főkapcsoló lehetőségeit. Kattintsunk „A jelenleg el nem érhető beállítások módosításá”-ra, és vegyük ki a pipát a „Gyors rendszerindítás bekapcsolása” előtti kis négyzetből.

[Tartalom]

3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása

Töltsük le az Ubuntu 14.04-nek a 64 bites változatát valamilyen BitTorrent-kliens, pl. a µTorrent segítségével. (Azért a 64 biteset, mert csak az tud UEFI-módban elindulni). A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

WinMD5Free

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszeget a kiadáshoz tartozó MD5SUMS fájlból lehet kimásolni:

dccff28314d9ae4ed262cfc6f35e5153   ubuntu-14.04-desktop-amd64.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor elkészíthetjük a live usb-t, vagy kiírhatjuk az iso-t dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer).

A live usb egy úgy módosított pendrive, amelyről el lehet indítani a lemezképből kibontott hordozható operációs rendszert. Live usb-t többféle programmal is lehet készíteni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Linux Live USB Creator (röviden LiLi).

Dvd-re íráshoz használhatjuk a Windows Lemezképírót vagy bármilyen cd/dvd-írót (pl. a CDBurnerXP-t):

Windows lemezképíró

[Tartalom]

4. Lemezhely felszabadítása

Az Ubuntut külön partícióra, a Windowstól elkülönülő, másképp formázott saját lemezrészre fogjuk telepíteni. Mivel a Windows a teljes merevlemezt elfoglalja, előbb valamennyi helyet fel kell rajta szabadítani.

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk benne a Lemezkezelést.

A Lemezkezelésben nem szabad hibázni! Elég egy rossz mozdulat, és elveszthetjük a lemezen levő összes iratunkat, fényképünket, filmünket, zenénket.

A több részre particionált merevlemezen betűjeles és betűjel nélküli partíciók is vannak. A betűjel nélküliekhez ne nyúljunk!

Az alábbi lemezen eredetileg csak egy betűjeles partíció volt, a C:. Az F:-et a számítógép gazdája hozta létre úgy, hogy a C:-t kettéosztotta. A lemezkezelő nem engedi a C:-t összébb zsugorítani a kettéosztás előtti, eredeti méretének a felénél, ezért már csak az F:-ből tudunk lemezterületet elvenni. (Ha a lemez még az eredeti állapotában lenne, akkor a C:-ből vennénk el.)

Betűjeles és betűjel nélküli partíciók

Jobb gombbal kattinsunk az F:-re, és bal gombbal válasszuk a kötet zsugorítását:

Kötet zsugorítása

Döntsük el, hogy mennyi helyet akarunk adni az Ubuntunak. Ha nem akarjuk az Ubuntu partícióját fényképekkel, filmekkel telepakolni, és nagy helyigényű játékokat sem akarunk rá telepíteni, akkor akár 20 GB is elég lehet neki.

A felszabadítandó lemezterület méretét megabájtban kell megadni. A gigabájt és a megabájt között (pontosabban a GiB és MiB között, de ezzel itt most ne foglalkozzunk) 1024 a váltószám, így például 80 GB esetén 80 ⋅ 1024 = 81 920-at írjunk be (de szóköz nélkül):

Felszabadítandó lemezterület

Kattintsunk a Zsugorításra, várjuk meg, míg befejeződik, majd zárjuk be a Lemezkezelést:

80 GB-nyi felszabadított lemezterület

[Tartalom]

5. Shiftes újraindítás

shiftes újraindításAhhoz, ugye, hogy az Ubuntut pendrive-ról vagy dvd-ről indíthassuk, benne kell hagyni a pendrive-ot vagy dvd-t a számítógépben, és újra kell indítani a gépet.

De ha egyszerűen csak újraindítjuk a gépet, akkor ismét a Windows jön be, nem tudjuk az Ubuntut kipróbálni. Ahhoz, hogy ki lehessen választani, hogy miről induljon a számítógép, úgy kell az újraindításra kattintani, hogy közben a Shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Az újraindítás után választható speciális rendszerindítási lehetőségek közül válasszuk az Eszköz használatát:

Válasszon egy lehetőséget

Nézzük meg, hogy ki lehet-e választani azt az eszközt, amiről az Ubuntut indítani akarjuk. A dvd ott lesz az eszközök között (persze csak akkor, ha benne hagytuk a gépben), de a pendrive-ot lehet, hogy előbb engedélyezni kell az UEFI-beállításokban:

Eszköz használata

Ha látszik az eszköz, akkor indítsuk el róla az Ubuntut. Ha nem látszik, akkor egérrel vagy a Backspace billentyűvel menjünk vissza az előző képernyőre, és válasszuk a Hibaelhárítást. A Hibaelhárításon belül válasszuk a Speciális lehetőségeket, azon belül pedig az UEFI-vezérlőprogram beállításait, és indítsuk újra a gépet.

Az UEFI-beállításokban fő az óvatosság! Semmit se állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez, amelyik előtt itt ülök, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, visszatérni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Azt, hogy a számítógép már a bekapcsoláskor is érzékelje a pendrive-ot, úgy lehet elérni, hogy az UEFI-beállításokban kikapcsoljuk a Fast BIOS Mode-ot (más néven Fast Boot-ot vagy Quick Boot-ot). (Ez az opció azon a gépen, amelyik előtt most ülök, az Advanced fül alatt található.) F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ahogy eljutunk a bejelentkező-képernyőig, shiftes újraindítással menjünk bele ismét az Eszköz használatába, és ha szerencsénk van, akkor most már ki fogjuk tudni választani a pendrive-ot.

Ha még mindig nincs ott az eszközök között, akkor menjünk bele ismét az UEFI-beállításokba, és a Boot Device Priority listában vigyük a pendrive-ot a lista tetejére. F10-zel mentsük a beállításokat, és indítsuk újra a gépet.

Ha a gyors rendszerindítás már ki van kapcsolva, akkor nemcsak shiftes újraindítással lehet belemenni az UEFI-beállításokba, hanem úgy is, hogy bekapcsoláskor a megfelelő pillanatban lenyomjuk a megfelelő billentyűt. Ez gyártótól függően más és más lehet. Ezen a Samsung laptopon, amelyik most itt van előttem, az F2-vel lehet az UEFI-beállításokba belemenni. Azt, hogy melyik pillanatban kell az F2-t lenyomni, nehéz megmondani, ezért én úgy szoktam, hogy addig nyomkodom, amíg a beállítófelület be nem jön.

[Tartalom]

6. Fekete GRUB

UEFI-s gépen nem kezd el egyből betölteni az Ubuntu, előbb a GRUB jön be a választható indítási lehetőségekkel:

GRUB fekete háttérrel

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő, le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

Ha a telepítés előtt, alatt vagy után mást is akarunk csinálni a gépen, akkor válasszuk azt, hogy „Try Ubuntu without installing”, ha csak telepíteni akarjuk az Ubuntut, akkor pedig azt, hogy „Install Ubuntu”.

Ha azt választjuk, hogy „Try Ubuntu without installing”, akkor az Ubuntu 14.04 telepítése „Install Ubuntu 14.04 LTS” ikonra kattintva indíthatjuk majd el az Ubuntu telepítőjét.

[Tartalom]

7. A billentyűzet magyarra állítása és kapcsolódás hálózatra

Az Ubuntu angolul jön be, amerikai billentyűzetkiosztással. A nyelvet majd csak a telepítőben fogjuk magyarra váltani, de a billentyűzetkiosztást már most állítsuk át magyarra. Kattintsunk a képernyő jobb felső részén levő [En] billentyűzetkiosztás-jelzőre, és válasszuk a „Text Entry Settings”-et:

Text Entry Settings

A Text Entry ablakban kattintsunk a [+] hozzáadás gombra, keressünk rá a „Hungarian”-re, és kattintsunk az Add gombra:

Billentyűzetkiosztás hozzáadása

A fölfelé mutató [^] nyílhegyre kattintva vigyük a magyar billentyűzetkiosztást az amerikai fölé:

Billentyűzetkiosztás feljebb mozgatása

Zárjuk be a Text Entry ablakot, és a billentyűzetkiosztás-jelzőre kattintva váltsuk át a billentyűzetkiosztást magyarra:

Váltás magyar billentyűzetkiosztásra

Vezeték nélküli hálózatra a hálózatválasztó hálózatválasztóval lehet rácsatlakozni.

[Tartalom]

8. Az Ubuntu telepítése

Az Ubuntu 14.04 telepítése Ubuntu-telepítő üdvözlőablakában váltsuk át a nyelvet magyarra:

Üdvözöljük

„A(z) Ubuntu telepítésének előkészítése” ablakban tegyünk pipát az elé is, hogy „Frissítések letöltése a telepítés közben”, és az elé is, hogy „Harmadik féltől származó szoftverek telepítése”:

Az Ubuntu telepítésének előkészítése

A „Telepítés típusa” ablakban NE az első lehetőséget válasszuk, mert akkor a telepítő legyalul mindent a merevlemezről! Búcsút mondhatunk a Windowsnak, a gépen levő összes iratunknak, fényképünknek, filmünknek, zenénknek, Jaj! mindennek. Arra kattintsunk, hogy Valami más. mosoly

Valami más

A particionálóban jelöljük ki a Windows lemezkezelőjében felszabadított (a példánkban 80 GB-os) szabad területet, és kattintsuk a hozzáadásra:

Particionáló

Először egy kisebb partíciót hozzunk létre cserehely céljára. A cserehely (más néven swap) annyi GB-os legyen, amennyi RAM a gépben van (de 4 GB általában elég szokott lenni):

Cserehely létrehozása

A partíció típusa maradjon elsődleges. GPT-s lemezen akár 128 elsődleges partíció is lehet.

Jelöljük ki a megmaradt szabad területet, és kattintsunk megint a hozzáadásra:

Hozzáadás

A maradék lemezterületen hozzunk létre egy linuxos partíciót ext4-es fájlrendszerrel, és csatoljuk a gyökérnek nevezett / csatolási ponthoz:

Ext4-es naplózó fájlrendszer létrehozása

Sokan helyesebbnek tartják egy helyett két linuxos partíciót létrehozni úgy, hogy az egyiket a gyökérhez csatolják, azon lesz az operációs rendszer, a másikat pedig a /home-hoz, azon lesznek a felhasználói fájlok. Ennek előnye, hogy ha az Ubuntut újabb kiadásra frissítjük, elég csak a gyökérpartíciót újraformázni, a felhasználói adatok megmaradnak a /home-on. Hátránya, hogy a felhasználói beállítások is megmaradnak, amelyek sokszor nem kompatibilisek az Ubuntu új kiadásával, és mindenféle bosszúságot okozhatnak. Ezért én inkább úgy szoktam telepíteni az újabb kiadást, hogy a felhasználói fájlokat kimentem egy hordozható merevlemezre, és a teljes Ubuntu-partíciót újraformázom. Ki-ki döntse el, hogy neki hogy jobb.

Ügyeljünk arra, hogy az újonnan létrehozott ext4-es partíció meg legyen jelölve formázásra. Az efi-partíció és az ntfs-partíciók viszont ne legyenek megjelölve! Ha minden rendben van, kattintsunk a „Telepítés most”-ra:

Telepítés most

A Billentyűzetkiosztás ablakban állítsuk a billentyűzetkiosztást magyarra.

A „Kicsoda Ön?” ablakban Az Ön neve mezőbe a teljes nevet szokás beírni (vezetéknév + utónév), a felhasználónév viszont csak egy szóból állhat (vagyis nem lehet benne szóköz), és nem lehet benne sem nagybetű, sem ékezetes betű.

Felhasználófiók létrehozása

Ha DVD-ről telepítettük az Ubuntut, akkor újraindításkor várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, majd vegyük ki a dvd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert. Ha pendrive-nál is kiírja, akkor csak húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

9. Lila GRUB

Újraindítás után ismét bejön a GRUB (a Grand Unified Bootloader, azaz nagy egyesített rendszertöltő), de most már a számítógép merevlemezéről. A GRUB-ban választhatunk a számítógépen levő operációs rendszerek közül, vagy a „System setup”-ot választva az UEFI-beállításokba is belemehetünk:

Lila GRUB

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő. Le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

[Tartalom]

10. Az Ubuntu eltávolítása

UEFI-s gépről úgy lehet teljesen eltávolítani egy operációs rendszert, hogy:

  1. A firmware-ből töröljük a rá vonatkozó bejegyzéseket.
  2. Az EFI-partícióról töröljük a mappáját.
  3. Újrahasznosítjuk a partícióit.

(UEFI-s gépen nem kell az MBR-rel foglalkozni.)

Az első kettőt Ubuntuban is meg tudjuk csinálni Terminál Terminálból futtatható, parancssoros programokkal.

1. Az Ubuntu-bejegyzések törlése

A Terminál Terminál indításához kattintsunk a Dash ikon Dash ikonra (vagy bökjünk rá a Windows-billentyű billentyűre), és kezdjük el gépelni, hogy terminál:

Terminál indítása

Kattintsunk a találatra, vagy nyomjuk le az Entert.

Az efibootmgr parancs begépelésével listáztassuk a firmware-be bejegyzett rendszerindítási lehetőségeket. Ahhoz, hogy a program meg is tegye, amit kérünk tőle, a parancs elé oda kell gépelnünk, hogy sudo (és persze a sor végén le kell nyomnunk az Entert):

sudo efibootmgr

A sudo rendszergazdajogot ad, de kéri hozzá a jelszavunkat. Gépeljük be. Nem fog látszani, de ez így van jól.

ariszlo@laptop:~$ sudo efibootmgr
BootCurrent: 0001
Timeout: 0 seconds
BootOrder: 0001,0006,000A,000B,000C,0000
Boot0000* Windows Boot Manager
Boot0001* ubuntu
Boot0006* Windows Boot Manager
Boot000A* UEFI: IP4 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000B* UEFI: IP6 Realtek PCIe GBE Family Controller
Boot000C* ubuntu
ariszlo@laptop:~$

Ezen a gépen két külön hexadecimális sorszámú indítóbejegyzés is tartozik az Ubuntuhoz, a 0001 (röviden 1) és a 000C (röviden C).

Bejegyzést eltávolítani az alább séma szerint lehet úgy, hogy az X helyébe a bejegyzés sorszámát írjuk be:

sudo efibootmgr -b X -B

Az első -b kisbetűvel legyen, a második -B pedig nagybetűvel.

Ügyeljünk a pontosságra, mert elég csak egy billentyűt eltéveszteni, ahhoz, hogy nagyon megbánjuk, amit csináltunk!

Az X helyébe beírandó hexadecimális számokat ne az alábbi példákból másoljuk ki, hanem abból, amit az efibootmgr a saját gépünkön kiír.

Az 0001-es azonosítójú Ubuntu-bejegyzést az alábbi paranccsal lehet eltávolítani:

sudo efibootmgr -b 1 -B

A 000C-set pedig ezzel:

sudo efibootmgr -b C -B

Aki többet szeretne tudni az efibootmgr-ről, az az alábbi parancs begépelésével elolvashatja a hozzá tartozó parancssoros kézikönyvlapot (manual page-et, röviden man page-et):

man efibootmgr

A kézikönyvolvasóban a PageDown/PageUp billentyűkkel lehet előre-hátra lapozni, egy-egy sorral lejjebb vagy feljebb menni pedig a nyilakkal. Kilépni a Q billentyűvel lehet (q mint quit).

2. Az Ubuntu-mappa törlése

Az EFI-partíciót a /boot/efi mappába csatolja az Ubuntu. Ezen belül van a csupa nagybetűs EFI mappa, azon belül pedig a csupa kisbetűs ubuntu mappa.

Továbbra is a Terminál Terminálban maradva, a cd paranccsal menjünk bele a /boot/efi/EFI mappába:

cd /boot/efi/EFI

A /boot/efi/EFI mappában adjuk ki az ubuntu mappát eltávolító parancsot:

sudo rm -r ubuntu

Indítsuk újra a gépet. Most már nem a GRUB fog bejönni, hanem egyből a Windows kezd el betölteni.

3. Az Ubuntu-partíciók újrahasznosítása

Ha úgy akarjuk újrahasznosítani az Ubuntu partícióit, hogy egy másik Linux-disztribúciót telepítünk rájuk, akkor azt a másik Linux-disztribúcióval kell megoldani.

Ha nem akarunk másik operációs rendszert a Windows mellé, akkor a Windows Lemezkezelés Lemezkezelés programjában törölhetjük az Ubuntu partícióit, és a gazdátlanná vált lemezterületet visszaadhatjuk annak a partíciónak, amelyiktől elvettük.

A 4 GB-os cserehely

Azt, hogy melyikek az Ubuntu partíciói, a méretükből állapíthatjuk meg. Példánkban a cserehelynek 4 GB-ot adtunk, magának az Ubuntunak pedig a megmaradt 76 GB-ot.

Az Ubuntu dvd-n/live usb-n is rajta levő GPartedban a fájlrendszer típusából is látszik, hogy melyikek a linuxos partíciók (ext4, swap), és melyikek a windowsosak (ntfs).

Az Ubuntu partícióinak az eltávolítása után jobb gombbal kattintsunk arra a partícióra, amelyhez a lefoglalatlan lemezterületet hozzá akarjuk adni (példánkban az F:-re), és az előjövő menüben jobb gombbal kattintsunk a Kötet kirejesztésére:

Kötet kiterjesztése

[Tartalom]

Ubuntu 14.04 kipróbálása Windows 8-as számítógépen

Pontosabban olyan, UEFI-módban induló számítógépeken, amelyeken 64 bites Windows 8 van (a Windows 8.1-et is beleértve).

Windows 8 előtti, BIOS-os számítógépeken ne úgy próbáljuk ki az Ubuntut, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 kipróbálása telepítés nélkül című korábbi bejegyzésemben írtam.

Az Ubuntu (vagy bármely más Linux-disztribúció) régebbi kiadásaival UEFI-s Samsung laptopokon ne kísérletezgessünk, mert olyan rendszerindítása hibába is belefuthatunk, amelynek a megszüntetéséhez nemcsak az akkumulátort kell kivenni a gépből, hanem az alaplapi gombelemet is. Az ezelőtti hosszan támogatott kiadásnak, az Ubuntu 12.04-nek a 2013. augusztus 23-i, 12.04.3-as frissítésében már javították a hibát, de az eredeti, 2012. áprilisi kiadásban még benne van.

A Windows 8-as táblagépek közül csak azokon lehet kipróbálni az Ubuntut, amelyeken 64 bites Windows van, és csak úgy, ha billentyűzetet is csatlakoztatunk hozzájuk. (Az Ubuntu tudja használni az értintőképernyőt, de az Ubuntut indító GRUB nem).

Tartalom

  1. Hogy indul a számítógép, és hány bites a Windows?
  2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása
  3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása
  4. Shiftes újraindítás
  5. A GRUB
  6. Bejött az Ubuntu
  7. Az Ubuntu kikapcsolása

1. Hogy indul a számítógép, és hány bites a Windows?

A Rendszerinformáció Rendszerinformációból mind a kettőt megtudhatjuk. Gépeljük be a Keresésbe, hogy msinfo32, és „koppintsunk” a találatra:

msinfo32

Hogy indul a számítógép?

Azt, hogy hogy indul a számítógép, a BIOS-módból olvashatjuk ki. Ha az van írva a BIOS-módhoz, hogy UEFI, akkor UEFI-módban indul a gép, ha az, hogy Örökölt, akkor hagyományos BIOS-módban. Az előre telepített Windows 8-cal forgalmazott számítógépek (laptopok és táblagépek egyaránt) mind UEFI-módban indulnak.

„Örökölt” módban csak akkor indul a Windows 8, ha utólag lett telepítve olyan számítógépre, amelyen eredetileg vagy más operációs rendszer volt, vagy nem volt rajta operációs rendszer. Az ilyen, hagyományos BIOS-módban induló számítógépeken nem úgy kell az Ubuntut kipróbálni, ahogy itt írom, hanem úgy, ahogy az Ubuntu 12.04 kipróbálása telepítés nélkül című bejegyzésben olvasható (de a nem UEFI-módban induló Windows 8-ban is ki kell kapcsolni a gyors rendszerindítást).

Hány bites a Windows?

Azt, hogy hány bites a Windows, a Rendszer típusából olvashatjuk ki. Ha az van írva a Rendszer típusához, hogy „x64-based PC”, akkor 64 bites, ha az, hogy „x86-based PC”, akkor 32 bites.

Ugyanezt a Vezérlőpult Vezérlőpult Rendszer Rendszer panelében is megnézhetjük, ráadásul ott rendesen úgy van kiírva, hogy „64 bites operációs rendszer”, illetve „32 bites operációs rendszer”. (A Rendszer panelbe leggyorsabban a Windows-billentyű + X billentyűkombinációval előhozható haladó felhasználói menüből lehet bejutni.)

Olyan számítógépen, amelyen UEFI-módban induló, 64 bites Windows van, az Ubuntu is el tud indulni UEFI-módban (mármint az Ubuntu 64 bites változata). Mosoly

Olyan táblagépen viszont, amelyen UEFI-módban induló, 32 bites Windows van, csak úgy tudna elindulni az Ubuntu, ha a rendes számítógépekhez hasonlóan az ilyen gépeken is át lehetne kapcsolni az UEFI-beállításokban a rendszerindítás módját UEFI-ről CSM-re (az UEFI-beállításokban így nevezik a hagyományos BIOS-módot), de nem lehet. Sajnos

[Tartalom]

2. A gyors rendszerindítás kikapcsolása

A Windows 8 azért tölt be olyan gyorsan, mert alapból be van kapcsolva benne a gyors rendszerindítás. Ez, ha csak egy operációs rendszer van a gépen, hasznos lehet, de ha több is van rajta, akkor adatvesztést okozhat. Most épp egy második operációs rendszert készülünk kipróbálni, ezért kapcsoljuk ki!

A Windows-billentyű + X billentyűkombinációval hívjuk elő a haladó felhasználói menüt, és válasszuk a Főkapcsoló lehetőségeit. Kattintsunk „A jelenleg el nem érhető beállítások módosításá”-ra, és vegyük ki a pipát a „Gyors rendszerindítás bekapcsolása” előtti kis négyzetből.

[Tartalom]

3. Az Ubuntu-lemezkép letöltése és kiírása

Töltsük le az Ubuntu 14.04-nek a 64 bites változatát valamilyen BitTorrent-kliens, pl. a µTorrent segítségével. (Azért a 64 biteset, mert csak az tud UEFI-módban elindulni). A letöltött fájl épségét ellenőrizzük a WinMD5Free programmal:

WinMD5Free

A Verify mezőbe bemásolandó ellenőrzőösszeget a kiadáshoz tartozó MD5SUMS fájlból lehet kimásolni:

dccff28314d9ae4ed262cfc6f35e5153   ubuntu-14.04-desktop-amd64.iso

Ha egyeznek az ellenőrzőösszegek, akkor elkészíthetjük a live usb-t, vagy kiírhatjuk az iso-t dvd-re (ha nem egyeznek, akkor töltsük le az iso-t még egyszer).

A live usb egy úgy módosított pendrive, amelyről el lehet indítani a lemezképből kibontott hordozható operációs rendszert. Live usb-t többféle programmal is lehet készíteni, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Linux Live USB Creator (röviden LiLi).

Dvd-re íráshoz használhatjuk a Windows Lemezképírót vagy bármilyen cd/dvd-írót (pl. a CDBurnerXP-t):

Windows lemezképíró

[Tartalom]

4. Shiftes újraindítás

shiftes újraindításAhhoz, ugye, hogy az Ubuntut pendrive-ról vagy dvd-ről indíthassuk, benne kell hagyni a pendrive-ot vagy dvd-t a számítógépben, és újra kell indítani a gépet.

De ha egyszerűen csak újraindítjuk a gépet, akkor ismét a Windows jön be, nem tudjuk az Ubuntut kipróbálni. Ahhoz, hogy ki lehessen választani, hogy miről induljon a számítógép, úgy kell az újraindításra kattintani, hogy közben a Shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Az újraindítás után választható speciális rendszerindítási lehetőségek közül válasszuk az Eszköz használatát:

Válasszon egy lehetőséget

Nézzük meg, hogy ki lehet-e választani azt az eszközt, amiről az Ubuntut indítani akarjuk. A dvd ott lesz az eszközök között (persze csak akkor, ha benne hagytuk a gépben), de a pendrive-ot lehet, hogy előbb engedélyezni kell az UEFI-beállításokban:

Eszköz használata

Ha látszik az eszköz, akkor indítsuk el róla az Ubuntut. Ha nem látszik, akkor egérrel vagy a Backspace billentyűvel menjünk vissza az előző képernyőre, és válasszuk a Hibaelhárítást. A Hibaelhárításon belül válasszuk a Speciális lehetőségeket, azon belül pedig az UEFI-vezérlőprogram beállításait, és indítsuk újra a gépet.

Az UEFI-beállításokban fő az óvatosság! Semmit se állítsunk át, amiről még nem olvastunk eleget!

Van olyan gép, amelyiken az UEFI-beállításokban is működik az egér, de ez, amelyik előtt itt ülök, nem olyan. Mozogni a nyilakkal lehet, belépni/OK-t nyomni az Enterrel, visszatérni pedig az Escape-pel. A billentyűzet még nincs magyarra állítva: a Z és az Y fel van cserélve.

Azt, hogy a számítógép már a bekapcsoláskor is érzékelje a pendrive-ot, úgy lehet elérni, hogy az UEFI-beállításokban kikapcsoljuk a Fast BIOS Mode-ot (más néven Fast Boot-ot vagy Quick Boot-ot). (Ez az opció azon a gépen, amelyik előtt most ülök, az Advanced fül alatt található.) F10-zel mentsük a beállításokat (ne feledjük, Z-vel lehet yes-t nyomni), és indítsuk újra a gépet.

Ahogy eljutunk a bejelentkező-képernyőig, shiftes újraindítással menjünk bele ismét az Eszköz használatába, és ha szerencsénk van, akkor most már ki fogjuk tudni választani a pendrive-ot.

Ha még mindig nincs ott az eszközök között, akkor menjünk bele ismét az UEFI-beállításokba, és a Boot Device Priority listában vigyük a pendrive-ot a lista tetejére. F10-zel mentsük a beállításokat, és indítsuk újra a gépet.

Ha a gyors rendszerindítás már ki van kapcsolva, akkor nemcsak shiftes újraindítással lehet belemenni az UEFI-beállításokba, hanem úgy is, hogy bekapcsoláskor a megfelelő pillanatban lenyomjuk a megfelelő billentyűt. Ez gyártótól függően más és más lehet. Ezen a Samsung laptopon, amelyik most itt van előttem, az F2-vel lehet az UEFI-beállításokba belemenni. Azt, hogy melyik pillanatban kell az F2-t lenyomni, nehéz megmondani, ezért én úgy szoktam, hogy addig nyomkodom, amíg a beállítófelület be nem jön.

[Tartalom]

5. A GRUB

UEFI-s gépen nem kezd el egyből betölteni az Ubuntu, előbb a GRUB jön be a választható indítási lehetőségekkel:

GRUB fekete háttérrel

A GRUB-ban még nem működik sem az egér, sem az értintőképernyő, le-föl mozogni a nyilakkal lehet, operációs rendszert indítani pedig az Enterrel.

Egyelőre még nem akarjuk telepíteni az Ubuntut, ezért válasszuk azt, hogy „Try Ubuntu without installing”.

Bátrabbak akár szerkeszthetik is az indítási lehetőségeket. Aki nem ijed meg a gépeléstől, és kedvet is érez hozzá, már itt beállíthatja, hogy az Ubuntu magyar billentyűzetkiosztással jöjjön be, és egy nagyon kicsit tudjon magyarul is (rendesen csak a magyar nyelvi támogatás telepítése után fog). Aki nem akar ezzel most foglalkozni, ugorjon. Ráér ez később is, és akkor már egérrel is lehet.

Hagyjuk a „Try Ubuntu without installing” indítóbejegyzést kijelölve, és az E billentyűt lenyomva menjünk bele a szerkesztőbe:

Indítóbejegyzés szerkesztése

A billentyűzetkiosztást úgy lehet magyarra állítani, hogy a „splash” és a két kötőjel közé szóközzel elválasztva begépeljük, hogy console-setup/layoutcode=hu. A nyelv magyarra állításához pedig azt gépeljük be, hogy locale=hu. Mivel a billentyűzetkiosztás itt még amerikai angol, az egyenlőségjelet az ó-val, a kötőjelet az ü-vel, a / jelet a kötőjellel, az y-t pedig a z-vel kell begépelni:

linux   /casper/vmlinuz.efi   file=/cdrom/preseed/ubuntu.seed boot=casper quiet splash  locale=hu  console-setup/layoutcode=hu 

Ha kész vagyunk a szerkesztéssel, indítsuk el az Ubuntut az F10 billentyűvel vagy a Ctrl+X billentyűkombinációval.

[Tartalom]

6. Bejött az Ubuntu

Az Ubuntu így üdvözölne, ha már a dvd-n/pendrive-on is telepítve lenne a magyar nyelvi csomag (de nincs):

Bejött az Ubuntu

Ha még nem állítottuk át a billentyűzetkiosztást magyarra, kattintsunk a képernyő jobb felső részén levő [En] billentyűzetkiosztás-jelzőre, és válasszuk a „Text Entry Settings”-et:

Text Entry Settings

A Text Entry ablakban kattintsunk a [+] hozzáadás gombra, keressünk rá a „Hungarian”-re, és kattintsunk az Add gombra:

Billentyűzetkiosztás hozzáadása

A fölfelé mutató [^] nyílhegyre kattintva vigyük a magyar billentyűzetkiosztást az amerikai fölé:

Billentyűzetkiosztás feljebb mozgatása

Zárjuk be a Text Entry ablakot, és a billentyűzetkiosztás-jelzőre kattintva váltsuk át a billentyűzetkiosztást magyarra:

Váltás magyar billentyűzetkiosztásra

Vezeték nélküli hálózatra a hálózatválasztó hálózatválasztóval lehet rácsatlakozni.

Ha már csatlakoztunk a hálózatra, akkor akár azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen az Ubuntu magyarul. Ehhez telepítenünk kell a magyar nyelvi támogatást:

  1. Az Indítón kattintsunk a Rendszerbeállítások Rendszerbeállításokra.
  2. A Rendszerbeállításokban válasszuk a Nyelvi támogatás Language Supportot (Nyelvi támogatást). Elő fog ugrani egy olyan ablak, hogy „The language support is not installed completely / A nyelvi támogatás nincs teljesen telepítve”. Ez nem a magyarra vonatkozik, ezért arra kattintsunk, hogy „Remind Me Later / Emlékeztessen később” (különben időt fogunk veszteni a kínai nyelv telepítésével).
  3. A Nyelvi támogatásban kattintsunk arra, hogy „Install/Remove Languages  /  Nyelvek telepítése vagy eltávolítása”.
  4. Az „Installed Languages / Telepített nyelvek” listájában keressük meg a magyart (kezdjük el gépelni, hogy magyar vagy hungarian, attól függően, hogy átállítottuk-e a GRUB-ban az Ubuntut magyarra vagy nem). Ha meglett, tegyünk pipát a mellette levő kis négyzetbe.
  5. Kattintsunk az „Apply Changes / Változtatások alkalmazása” gombra.
  6. A „Language for menus and windows / Menük és ablakok nyelve” listában húzzuk a magyart a lista tetejére. (Ha már a GRUB-ban magyarra állítottuk a nyelvet, akkor ez a lépés kihagyható.)
  7. Kattintsunk az „Apply System-Wide / Alkalmazás rendszerszinten” gombra, majd zárjuk be a Nyelvi támogatás ablakot.

Ahhoz, hogy ne csak az újonnan indított programok legyenek magyarul, hanem az Ubuntu asztal is, ki kell jelentkezni és újra bejelentkezni. Kattintsunk a jobb felső sarokban levő fogaskerék fogaskerék ikonra, és a menüben válasszuk azt, hogy „Log Out”. Bejelentkezéskor felhasználónévnek azt kell beírni, hogy ubuntu (csupa kisbetűvel). Jelszó nincs, csak Entert kell nyomni.

Próbáljunk ki ezt-azt, de azért legyünk óvatosak! Az Ubuntu magától nem tesz kárt a Windowsban, de ha azt kérjük, hogy formázzon egy merevlemez-partíciót, akkor formázni fogja. És akkor búcsút mondhatunk a rajta levő iratainknak, fényképeinknek, filmjeinknek, mindennek!

[Tartalom]

7. Az Ubuntu kikapcsolása

Amikor már eleget ismerkedtünk az Ubuntuval, kattintsunk a jobb felső sarokban levő fogaskerék fogaskerék ikonra, és válasszuk a Leállítást (vagy ha nem állítottuk át a nyelvet magyarra, akkor a „Shut Down”-t). Ha dvd-ről indítottuk az Ubuntut, akkor várjuk meg, míg a gép kiírja, hogy „Please remove installation media…”, majd vegyük ki a dvd-t, csukjuk be a tálcát, és nyomjuk le az Entert. Ha pendrive-nál is kiírja, akkor csak húzzuk ki a pendrive-ot, és nyomjuk le az Entert.

[Tartalom]

Tallózható alkalmazások menü Ubuntu 12.04-hez

Nem rossz a Dash:

Dash

De van, hogy jobban esik tallózni, mint gépelve keresni vagy kattintgatva szűrni. Ezt teszi lehetővé a ClassicMenu Indicator:

ClassicMenu Indicator

A ClassicMenu Indicator telepítése

Ahhoz, hogy a ClassicMenu Indicatort telepíthessük, előbb fel kell vennünk a tárolóját. Indítsuk el a Terminált:

Terminál indítása

Másoljuk be az alábbi parancsot, és nyomjuk le az Entert:

sudo add-apt-repository ppa:diesch/testing

Gépeljük be a jelszavunkat (nem fog látszani), majd nyomjuk le az Entert. A Terminál ki fogja írni, hogy a személyes csomagtároló hozzáadásához nyomjuk le az Entert, vagy visszakozzunk Ctrl+C-vel. Nyomjuk le az Entert.

A tároló sikeres hozzáadása után frissítsük a csomaglistát, és telepítsük a ClassicMenu Indicatort:

sudo apt-get update
sudo apt-get install classicmenu-indicator

Indítsuk el a ClassicMenu Indicatort a Dashből, vagy jelenkezzünk ki és be.

 

Régi kernelek eltávolítása Ubuntu Tweakkel

A frissítések során egy idő múlva több rendszermag lesz az Ubuntuhoz, mint kellene. Addig hagyján, hogy a legújabb mellett maradjon egy régebbi is tartaléknak, de a többi csak a helyet foglalja:

Korábbi rendszermagok Korábbi rendszermagok listázva

A régi rendszermagokat többféleképp is el lehet távolítani, de a legkönnyebben és legkényelmesebben az Ubuntu Tweakkel lehet.

Az Ubuntu Tweak telepítése

Ahhoz, hogy az Ubuntu Tweaket telepíthessük, előbb fel kell vennünk a tárolóját. Indítsuk el a Terminált:

Terminál indítása

Másoljuk be az alábbi parancsot, és nyomjuk le az Entert:

sudo add-apt-repository ppa:tualatrix/ppa

Gépeljük be a jelszavunkat (nem fog látszani), majd nyomjuk le az Entert. A Terminál ki fogja írni, hogy a személyes csomagtároló hozzáadásához nyomjuk le az Entert, vagy visszakozzunk Ctrl+C-vel. Nyomjuk le az Entert.

A tároló sikeres hozzáadása után frissítsük a csomaglistát, és telepítsük az Ubuntu Tweaket:

sudo apt-get update
sudo apt-get install ubuntu-tweak

A régi rendszermagok eltávolítása

Indítsuk el az Ubuntu Tweaket:

Ubuntu Tweak indítása

A Lomtalanító bal oldali panelében jelöljük ki a Régi kerneleket, a jobb oldaliban pedig az eltávolítandó linux-image és linux-headers csomagokat, majd kattintsunk a Tisztításra:

Ubuntu Tweak Lomtalanító

 

Skype magyarul Ubuntu 12.04-re

A Skype Skype-ot lehetőleg az Ubuntu Canonical Partnerek tárolójából telepítsük, de telepíthetjük a Skype hivatalos webhelyéről letöltött telepítőcsomagból is. A Canonical Partnerek tárolóban a rövid távú Ubuntu-kiadásokhoz (pl. az Ubuntu 13.10-hez) is van csomag, a Skype webhelyén csak a hosszan támogatott kiadásokhoz (az Ubuntu 10.04-hez és az Ubuntu 12.04-hez). A Canonical Partnerek tárolóból telepített csomagot frissíti a Frissítéskezelő, a Skype webhelyéről letöltöttet nem.

Tartalom

A Skype telepítése a Canonical Partnerek tárolóból

  1. Indítsuk el az Ubuntu szoftverközpont Ubuntu szoftverközpontot. Amikor már benne vagyunk, vigyük fel az egérmutatót a menüsorig, és a Szerkesztés menüben válasszuk a Szoftverforrásokat:

    Ubuntu szoftverközpont

  2. A Szoftverforrások Egyéb szoftver fülében engedélyezzük a Canonical Partnerek és a Canonical Partnerek (Forráskód) tárolót:

    Canonical partnerek

    Zárjuk be a Szoftverforrásokat is és az Ubuntu szoftverközpontot is.

  3. Indítsuk el a Frissítéskezelőt:

    Frissítéskezelő indítása

    Az Ellenőrzés gombra kattintva frissítsük a Canonical Partnerek csomagjaival kibővült csomaglistát:

    Frissítéskezelő

    A gyorsítótár frissítése után zárjuk be a Frissítéskezelőt.

  4. Indítsuk el megint az Ubuntu szoftverközpont Ubuntu szoftverközpontot, keressük meg a Skype-ot, és telepítsük:

    Skype telepítése

Ha nincs türelmünk ennyit kattingatni, a 3–4. lépés helyett Terminál parancssorban ennyivel is megúszhatjuk:

sudo apt-get update
sudo apt-get install skype

A Synaptic Synaptic csomagkezelővel úgy tudjuk mindezt a tárolók hozzáadásától a Skype telepítéséig végigcsinálni, hogy közben ki sem kell lépnünk belőle. Először a Beállítások > Tárolók menüben engedélyezzük a Canonical Partnereket, aztán zárjuk be a Szoftverforrásokat, kattintsunk a Frissítésre, a keresőbe írjuk be, hogy skype, a találatok között jobb gombbal kattintsunk a skype-ra, ballal pedig arra, hogy Kijelölés telepítésre, végül az „Alkalmaz”-ra kattintva indítsuk el a telepítést:

Synaptic

[Tartalom]

Telepítés a Skype webhelyéről letöltött csomagból

Ha a Canonical Partnerek tárolóban még nincs meg a legfrissebb kiadás (most épp megvan), akkor telepíthetjük a Skype-ot a Skype hivatalos webhelyéről letöltött csomaggal is. Az Ubuntu 12.04-hez az Ubuntu 12.04 (multiarch) csomagot töltsük le:

Disztribúció kiválasztása

A telepítést a Firefox letöltéslistájából és a Nautilus Letöltések mappájából is elindíthatjuk:

Firefox

Nautilus

[Tartalom]

Magyar menü letöltése és telepítése

  1. Úr Balázs blogjáról töltsük le a skype_hu_4.2.0.11.tar.gz archívumot.

  2. Indítsuk el a Terminál Terminált, és másoljuk be az alábbi két parancsot:

    cd Letöltések
    sudo tar -C /usr/share/skype/lang -xzf skype_hu_4.2.0.11.tar.gz

    A Terminál kérni fogja a jelszavunkat. Gépeljük be (nem fog látszani, de ez így jó), majd nyomjuk le az Entert.

  3. Indítsuk újra a Skype-ot.

[Tartalom]

A Skype automatikus indítása

A munkamenet menü munkamenet menüben kattintsunk az Indítópultra:

Munkamenet menü

Az Indítópult beállításaiban kattintsunk a Hozzáadásra. Az Elindítandó program hozzáadásában a Név mezőbe írjuk be, hogy Skype, a Parancs mezőbe, hogy skype (kisbetűvel), a Megjegyzésbe pedig, amit akarunk, majd kattintsunk a hozzáadásra:

Skype hozzáadása

A Skype-ot pár másodperc késéssel is indíthatjuk. Ennek az az előnye, hogy így hamarabb betöltődik a fiókunk. Ha pl. 5 másodperc késéssel akarjuk indítani a Skype-ot, akkor ezt írjuk a Parancs mezőbe:

sh -c "sleep 5 && skype"

[Tartalom]

Skype-ikon a rendszertálcán

Ha a Skype beállításaiban azt választottuk, hogy a Skype ikonméretben induljon, de nem akarjuk az ikonját csak azért az indítóban tartani, hogy legyen mire kattintani, akkor engedélyeznünk kell, hogy a Skype ikonja megjelenhessen a rendszertálcán.

Skype az indítóban - Skype a rendszertálcán

Ezt megtehetjük a dconf-tools csomag részeként telepíthető dconf Editorban, vagy parancssorban a gsettings paranccsal.

[Tartalom]

A Skype ikonjának engedélyezése dconf Editorral

A dconf Editor dconf Editorban a desktop/unity/panel/systray-whitelist értéklistájához adjuk hozzá a ‘Skype’-ot is:

dconf Editor

(Az Ubuntu 12.10-es kiadásától így lehet ide jutni: com/canonical/unity/panel/systray-whitelist.)

[Tartalom]

A Skype ikonjának engedélyezése parancssorban

  1. Terminál Terminálban írassuk ki a systray-whitelist értéklistáját:

    gsettings get com.canonical.Unity.Panel systray-whitelist
  2. Másuljuk ki a parancs kimenetét, pl.

    ['JavaEmbeddedFrame', 'Wine', 'Update-notifier']

    A parancs kimenetét másoljuk ki, ne az itteni példát!

  3. Adjuk ki az alábbi parancsot úgy, hogy a kettős idézőjelek közé az előző parancsnak a ‘Skype’-pal kiegészített kimenetét írjuk be, pl.

    gsettings set com.canonical.Unity.Panel systray-whitelist "['JavaEmbeddedFrame', 'Wine', 'Update-notifier', 'Skype']"

    Vegyük észre, hogy get helyett itt már set van.

[Tartalom]

Partnerlistás ablak előhívása

Ha ikonméretben indítottuk a Skype-ot, úgy tudjuk a partnerlistát előhívni, hogy rákattintunk a rendszertálcán levő Skype-ikonra, és kiválasztjuk az Aktiválást:

Skype aktiválása

[Tartalom]

A csengetés hangosítása/halkítása

Kattintsunk az óra melletti hangszóróikonra, és válasszuk a Hangbeállításokat:

Hangbeállítások

A Hangeffektusok fülben állítsuk be a csúszkával a Riasztás hangerejét:

Riasztás hangereje

[Tartalom]

Ubuntu 12.04 Nvidia Optimusszal

Az Nvidia Optimus technológia lehetővé teszi a váltást az alaplapi, energiatakarékos Intel grafikus vezérlő és a nagy teljesítmenyű Nvidia grafikus vezérlő között. A Windowsban automatikus a váltás, az Ubuntu 12.04-ben viszont nem az.

Akik a 12.04.2-es vagy korábbi cd-ről telepítették az Ubuntut, azoknak a gépén csak az alaplapi grafikus vezérlőt kapcsolja be az Ubuntu, így sokáig bírja ugyan az akkumulátor, de nem futnak jól a nagyobb grafikai igényű programok. Akik a 12.04.3-as dvd-ről telepítették, azoknak állandóan be van kapcsolva az Nvidia vezérlő, így minden jól fut, csak túl hamar lemerül az akkumulátor.

Az lenne optimális mosoly, ha a Windows 7-hez hasonlóan alapjáraton csak az energiatakarékos alaplapi grafikus vezérlő futna, de bármikor be lehetne kapcsolni az Nvidiát is. Erre való a Bumblebee.

Tartalom

A Bumblebee telepítése és beállítása

1. A Bumblebee telepítése

A Bumblebeeből nincs csomag az Ubuntu tárolóiban, ezért előbb fel kell vennünk a tárolóját. Indítsuk el a Terminált:

Terminál indítása

Másoljuk be az alábbi parancsot, és nyomjuk le az Entert:

sudo add-apt-repository ppa:bumblebee/stable

A Terminál kérni fogja a jelszavunkat. Gépeljük be (nem fog látszani, de ez így jó), majd nyomjuk le az Entert. A Terminál röviden ismerteti, hogy mire való a Bumblebee, majd kiírja, hogy a folytatáshoz nyomjuk le az Entert, vagy visszakozzunk Ctrl+C-vel. Nyomjuk le az Entert.

A tároló sikeres hozzáadása után frissítsük a csomaglistát:

sudo apt-get update

Még mielőtt telepítenénk a Bumblebeet, távolítsuk el az nvidia-prime csomagot. Ez nem biztos, hogy telepítve van, de ha igen, zavarja a Bumblebeet:

sudo apt-get remove nvidia-prime

Most már telepíthetjük a Bumblebeet:

sudo apt-get install bumblebee virtualgl primus

A Bumblebeet csak olyan felhasználó tudja használni, aki tagja a bumblebee csoportnak. Aki a Bumblebeet telepítette, az automatikusan tagja lesz, de a többiek nem. Ha másnak is van fiókja a gépen, és azt akarjuk, hogy ő is használhassa a Bumblebeet, így adhatjuk hozzá a bumblebee csoporthoz:

sudo gpasswd -a felhasznalonev bumblebee

Ha az Ubuntut a 12.04.3-as, frissített dvd-ről telepítettük, akkor még ne indítsuk újra a gépet, mert még szerkesztenünk kell az /etc/bumblebee/xorg.conf.nvidia fájlt. Ha a 12.04.2-es vagy korábbi cd-ről telepítettük, akkor újraindíthatjuk.

[Tartalom]

2. Az xorg.conf.nvidia beállítófájl szerkesztése

Ha az Ubuntu 12.04.3-as, frissített dvd-ről telepítettük az Ubuntut, akkor a Bumblebee telepítése után, még be kell írnunk az Nvidia grafikus vezérlő buszazonosítóját az /etc/bumblebee/xorg.conf.nvidia fájlba. Ha ezt elmulasztjuk, nem fogjuk tudni az Nvidiát használni.

Terminál Terminálba gépeljük be az alábbi parancsot, és nyomjuk le az Entert:

lspci | grep -i nvidia

A Terminál ki fog írni egy sort, elején a grafikus vezérlő buszazonosítójával. Az én gépemen ezt írja ki:

01:00.0 VGA compatible controller: NVIDIA Corporation GF108M [GeForce GT 520M] (rev ff)

Ebből a 01:00.0 a buszazonosító.

Az Alt+F2 billentyűkombinációval hívjuk elő a Parancs futtatását:

Alt+F2: Parancs futtatása

Gépeljük be, hogy gksu gedit, és nyomjuk le az Entert (a gksu rendszergazdajogot ad, a gedit pedig az egyszerű szöveges fájlokat szerkesztő szövegszerkesztőt indítja):

gksu gedit

Megnyitás Kattintsunk a Megnyitásra. A Fájlok megnyitása párbeszédablak Helyek panelében kattintsunk a Fájlrendszerre, a Név panelben pedig menjünk bele az /etc/bumblebee mappába, és nyissuk meg az xorg.conf.nvidia fájlt:

/etc/bumblebee/xorg.conf.nvidia megnyitása

A fájlban ez után:

Section "Device"
    Identifier  "DiscreteNvidia"
    Driver      "nvidia"
    VendorName  "NVIDIA Corporation"

írjuk be a buszazonosítót (példánkban 01:00.0) úgy, hogy a pontot cseréljük benne kettőspontra (01:00:0):

Section "Device"
    Identifier  "DiscreteNvidia"
    Driver      "nvidia"
    VendorName  "NVIDIA Corporation"
    BusID       "PCI:01:00:0"

Ne a példából írjuk be a buszazonosítót, hanem ennek a parancsnak a kimenetéből:

lspci | grep -i nvidia

Mentés Mentsük a fájlt, lépjünk ki a szövegszerkesztőből, és indítsuk újra a gépet.

[Tartalom]

A Bumblebee használata

Miután telepítettük a Bumblebeet, és újraindítottuk a gépet, alapból az energiatakarékos integrált grafikus vezérlő fog futni, de bármely programot indíthatunk úgy, hogy bekapcsoljuk hozzá az Nvidiát. Az alábbi példákban a GLX Spheres tesztprogramot fogjuk különféle módokon indítani.

Indítsuk el a Terminál Terminált, gépeljük az alábbi parancsot, és nyomjuk le az Entert:

glxspheres

Így, hogy csak a parancsot gépeltük be, a GLX Spheres az alaplapi grafikus vezérlőt fogja használni. Hagyjuk pár másodpercig futni, majd zárjuk be, és indítsuk el így:

optirun glxspheres

Így már az Nvidia grafikus vezérlőt fogja használni a GLX Spheres (minden más viszont továbbra is az energiatakarékos Intel grafikus vezérlőt).

Az Nvidia grafikus vezérlő bekapcsolásának egy másik módja a primusrun:

primusrun glxspheres

Azon az alapon, hogy az LCD-kijelzők egyébként sem váltanak másodpercenként 60-nál többször képet, a primusrun nem viszi ennél feljebb a képkockarátát, hacsak nem így indítjuk:

vblank_mode=0 primusrun glxspheres

De így csak azt érjük el, hogy szaggatni fog a kép, és gyorsabban merül az akkumulátor.

GLX Spheres

[Tartalom]

Parancsikonok szerkesztése

Ahhoz, hogy a nagyobb grafikai igényű programok (ilyen például a Google Föld vagy az Ubuntu szoftverközpontból telepíthető gl-117 repülőgép-szimulátor) ne csak Terminálból indítva használhassák az Nvidia grafikus vezérlőt, hanem a Dashből vagy az Indítóból indítva is, szerkesztenünk kell a parancsikonjukat.

Dash & Indító

De ne essünk túlzásba! Azokhoz a programokhoz, amelyek jól elfutnak az Intel grafikus vezérlővel is (és a legtöbb program ilyen) teljesen fölösleges bekapcsolni az Nvidiát, mert gyorsabbak nem lesznek tőle, csak az akkumulátor fog sokkal hamarabb lemerülni.

A parancsikonokat a saját fiókunkban és rendszerszinten is szerkeszthetjük. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya. A saját fiókban szerkesztett parancsikont nem írják felül a programfrissítések, viszont többfelhasználós gépen minden fiókban külön meg kell csinálni (vagy legalábbis mindenki fiókjába át kell másolni a mienkből). A rendszerszintű módosítás minden felhasználót érint, de ha frissül a program, ismét át kell írni a parancsikont.

[Tartalom]

Parancsikon szerkesztése saját fiókban

Kattintsuk a Dash-ikonra, gépeljük be, hogy gedit, és nyomjuk le az Entert:

Szövegszerkesztő indítása

Megnyitás Nyissuk meg a szerkeszteni kívánt parancsikont, pl. a gl-117 repülőgép-szimulátorét. A Fájlok megnyitása párbeszédablak Helyek panelében kattintsunk a Fájlrendszerre, a Név panelben pedig menjünk bele a /usr/share/applications mappába, és nyissuk meg a gl-117.desktop-ot:

gl-117.desktop megnyitása

Az Exec sorban szúrjuk be a parancs elé azt, hogy optirun (vagy primusrun):

Exec=optirun gl-117

Az optirun és a parancs között legyen szóköz.

A fájlt ne a Mentés Mentésre kattintva mentsük (arra hiába is kattintanánk, rendszergazdajog nélkül úgysem menthetünk a /usr/share/applications mappába), hanem vigyük fel az egérmutatót a menüsorig, és a Fájl menüben válasszuk azt, hogy Mentés másként:

Mentés másként

A Mentés másként párbeszédablak Helyek panelében kattintsunk a felhasználónevünkre, majd jobb gombbal kattintsunk bele a Név panelbe, és bal gombbal kattintsunk arra, hogy Rejtett fájlok megjelenítése:

Rejtett fájlok megjelenítése

Menjünk bele a láthatóvá vált .local mappába, azon belül pedig a share-be. Nézzük meg, hogy van-e benne applications mappa. Ha van, menjünk bele, és mentsük a fájlt. Ha nincs, kattintsunk arra, hogy Mappa létrehozása, adjuk az új mappának azt a nevet, hogy applications, és mentsük bele a fájlt:

~/.local/share/applications

[Tartalom]

Hol vannak még .desktop fájlok?

Van, hogy egy alkalmazásnak van parancsikonja a Dashben, de nincs meg a hozzá tartozó .desktop fájl a /usr/share/applications mappában. Ilyenkor két helyen érdemes még körülnézni. A forrásból fordított programok (és néhány 3. féltől származó program) a /usr/local/share/applications mappába telepítik a parancsikonjukat. A saját fiókba települő, 3. féltől származó programok pedig a ~/.local/share/applications mappába (a ~ a saját mappa unixos rövidítése).

Heroes of Newerth

[Tartalom]

Parancsikon szerkesztése rendszerszinten

Ez nem a legjobb ötlet, mert a program frissítésekor a frissítés lecseréli az általunk szerkesztett .desktop fájlt a csomagban levőre, de többfelhasználós gépen van annyi előnye, hogy nem kell külön-külön minden felhasználó fiókjában megcsinálni.

Az Alt+F2 billentyűkombinációval hívjuk elő a Parancs futtatását, gépeljük be, hogy gksu gedit, és nyomjuk le az Entert (a gksu rendszergazdajogot ad, a gedit pedig az egyszerű szöveges fájlokat szerkesztő szövegszerkesztőt indítja)

Alt+F2 – gksu gedit

Megnyitás Kattintsunk a Megnyitásra. A Fájlok megnyitása párbeszédablak Helyek panelében kattintsunk a Fájlrendszerre, a Név panelben pedig menjünk bele a /usr/share/applications mappába, és nyissuk meg a szerkeszteni kívánt .desktop fájlt:

Fájl megnyitása

Az Exec sorban szúrjuk be a parancs elé azt, hogy optirun (vagy primusrun):

Exec=optirun gl-117

Az optirun és a parancs között legyen szóköz.

Mentés Mentsük a fájlt.

[Tartalom]

Amikor nem a parancsikont kell szerkeszteni

Steames játékok indítása

Azt, hogy melyik steames játékhoz legyen bekapcsolva az Nvidia grafikus vezérlő, a Steam kezelőfelületén a Könyvtár menüben lehet beállítani.

Jobb gombbal kattintsunk a kiválasztott játékra, bal gombbal pedig a Tulajdonságokra:

Champions of Regnum: Tulajdonságok

Kattintsunk az Indítási opciók beállítására:

Indítási opciók beállítása

Gépeljük be, hogy primusrun %command% (vagy optirun %command%):

primusrun %command%

OK, majd zárjuk be a Tulajdonságokat.

[Tartalom]

Wrapper scripttel induló programok: Ryzom

Vannak olyan programok, amelyeknek hiába szerkesztjük a parancsikonjukat, nem váltanak át Nvidiára. Ha ennek csak az az oka, hogy a .desktop fájlba beírt parancs nem közvetlenül, hanem egy ún. wrapper scripten keresztül indítja a programot, akkor megpróbálhatjuk a wrapper scriptben bekapcsolni az Nvidiát.

Ilyen, wrapper scripttel induló program az Ubuntu szoftverközpontból telepíthető Ryzom. A Ryzom wrapper scriptje az /opt/ryzom mappában van, ezért a szerkesztéséhez rendszergazdajogot kell szereznünk.

Az Alt+F2 billentyűkombinációval hívjuk elő a Parancs futtatását, gépeljük be, hogy gksu gedit, és nyomjuk le az Entert (a gksu adja a rendszergazdajogot, a gedit pedig az egyszerű szöveges fájlokat szerkesztő szövegszerkesztőt indítja)

Alt+F2 – gksu gedit

Megnyitás Nyissuk meg az /opt/ryzom/ryzom.sh fájlt, és tekerjünk le egészen idáig:

# Launch Ryzom client if it exists
if [ -f $RYZOM_CLIENT ]
then
  echo "Launching Ryzom..."

  $RYZOM_CLIENT $1 $2 $3
fi

A $RYZOM_CLIENT $1 $2 $3 elé írjuk be, hogy optirun (vagy primusrun):

# Launch Ryzom client if it exists
if [ -f $RYZOM_CLIENT ]
then
  echo "Launching Ryzom..."

  optirun $RYZOM_CLIENT $1 $2 $3
fi

Mentés Mentsük a fájlt.

[Tartalom]

Honnan kapta a nevét a Bumblebee és a Primus?

Az Nvidia Optimusról Optimus Fővezér jutott a fejlesztők eszébe, róla pedig egy másik autobot, Űrdongó (angolul Bumblebee). Primus a transzformerek teremtője.

[Tartalom]